Gyermekem

A gyermeknek holnaptól szünet. Három napon keresztül fellépése volt: énekkarral, furulyával, verssel. A furulya miatt vasárnaptól szerdáig izgult, az utolsó két nap negyed hatkor felébredt és fel is kelt. Tudom, hogy lámpalázas - no de ennyire? Aztán kiderült, az a baj, hogy Judit néni nem tud ott lenni - mennyire fontos egy ilyen kisgyereknek a biztonság! S a biztonságot az adja, akiben ő bízik. A csütörtöki műsor előtt - ott van Éva néni - már semmi probléma. Látom az arcát, kigömbölyödik a többi közül: boldog önfeledtséggel énekel. A vers előtt kicsit izgul, de szépen, értelmesen elmondja. (A szerdai műsor egy része egyébként katasztrofális: ha már építeni nem is tudunk, de rombolni tilos! Kodály forog a sírjában.)

Jutalmul a szereplésért azt kéri, nálunk alhasson. Este már mozizik apával, barbizik, rajzol.

Ilyennek képzeli egy gazdag ember házát. A tetőtérben tornaterem van. A "kisgerendán" a gyerek telefonál, lenn az autóban az anyja, kezében a mobil. A "kisgerenda" nem véletlen: ő is jár lánytornára, nagyon szereti, de a rendes magasságban lévő gerendára nem mer felmenni. Nyári autónak hívja a nyitott kocsit, az ilyen nagyon tetszik neki. Bámulom a részletek gazdagságát.

Holnaputántól kezdődik a készülődés, sütés-főzés. A kilókra nézve veszélyes időszak. Egyébként is állandó a harc a kalóriák ellen - kevés sikerrel. De jön az év legjobb pár napja...