Örményország 1.

A legegzotikusabb ország, ahol valaha jártam: Örményország. 1980 nyarán egy egyetemista csoporttal három hetet töltöttem Kirovakánban, ma Vanadzor (valószínűleg korábban sem Kirov nevét viselte). Egy iskola építkezésénél voltunk segédmunkások: betonoztunk. (A debreceni egyetemnek litván, észt, finn, bolgár, NDK-s, lengyel és örmény testvérkapcsolata volt. Nyaranta el lehetett menni három hétre építőtáborba, utána - fizetségként - 7-10 napos országjárás következett az illető országban. Az örmény és a finn lehetőség volt a legnépszerűbb.) Rajtunk és a tábort szervező örményeken kívül brünni egyetemisták laktak a kollégiumban, de ők máshol dolgoztak. Az építésvezető egy negyven körüli mérnök, a helyettese és egy öreg szaki - velük voltunk napi kapcsolatban. Egy hihetetlen műszaki állapotú kisbusszal szállítottak bennünket az építkezésre, a sofőr árkon-bokron áthajtott, mintha terepjáró volánja mögött ülne, ő hozta naponta az ebédet is. Az öreg szaki akcentussal beszélt oroszul, a két főnök - legalább is a mi fülünknek - kifogástalanul, de az utca embere, a nők is sokkal jobban, mint pl. a Baltikumban.

Az örmények kreol bőrűek, fekete hajúak, sokuknak van sasorra, s gyakori a sötét haj mellett a kék vagy zöld szem. A férfiak szőke nők iránti vonzalma az egzotikumnak szólt. A híres magyar vendégszeretetet egy napon sem lehet emlegetni az örményekével. A három hét lezárásaként a főnökünk szabadtéri vacsorát adott: a saslikot ő maga pácolta, az ismert fűszereken túl volt rajta valami mentolos ízű fűszernövény is, faszénen rendesen meg volt sütve, egészben sült paradicsom, húsos paprika, padlizsán, sok nyers hagyma és friss kenyér vagy inkább lavas volt a köret. (Azóta sem ettem ilyen jót: a saslik vagy véres, vagy rágós, és lespórolják a sült zöldséget.)

Kirovakán egyébként Örményország 2. legnagyobb városa (kb. 170 ezer lakossal), nem idegenforgalmi központ - ipari város -, de mint a fotókon látszik: szép a fekvése. Hétvégén kirándulni vittek bennünket, a három hét leteltével pedig Jerevánban egy ifjúsági táborban laktunk, s onnan jöttünk-mentünk: busszal, stoppal.

Örményország kaukázusi ország, az Örmény-fennsíkon fekszik, legmagasabb hegye, az Aragác, több mint 4000 m, területe szűk harmada Magyarországénak. Viharos történelmet (évszázados alávetettség, kivándorlás, népirtás) mondhat a magáénak, a világon cirka 7 millió örmény él, de csak 3 millió Örményországban. Az örmény nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, de közelebbi rokona nincs. Saját ábécét használnak, az örmény írás megteremtője Meszrop Mastoc, az erdélyi Misztótfalusi Kis Miklós, 17. századi nyomdász (és annál jóval több!) pedig örmény betűket tervezett (ugyanő készítette el az első grúz nyomtatott ábécét). Szerintem gyönyörű az íráskép: "Հենց այդ տարիներին Դալին ծանոթանում և ամուսնանում է Գալա Էլյուառի հետ, որը հետագա Դալիական կյանքի մեծագույն ոգեշնչումն է դառնում…"

Az örmények katolikusok, a világon elsőként, 301-ben vették fel a kereszténységet államvallásként. Minden örmények katolikoszának székhelye Echmiadzin, egy Esztergomnál alig nagyobb város (Jerevántól kb. 30 kilométerre). A székesegyházat egy 3. századi szentély maradványain emelték, majd többször átépítették:

kupolája középkori, harangtornya 17. századi. Múzeumában értékes egyházi kincseket, ereklyéket (pl. a legenda szerint a dárdát, amellyel a római katona megnézte, él-e még a keresztre feszített Jézus) őriznek. Ebben a városban hozat létre Mastoc az örmény ábécét.

Örményországot a sziklák és a kolostorok országaként szokták emlegetni. A képen Agarcin kolostora (Haghartsin monastery néven a Google Earth-ön - a latintól eltérő ábécé miatt a magyarra való átírásaimban bizonytalan vagyok: más az angol, az orosz, s más, ami magyar útikönyvben szerepel) látható, a 11-13. századból származik. Azt olvasom egy orosz nyelvű honlapon, hogy egy arab sejk 1,7 millió dollárért helyreállíttatja a hozzá vezető utat, a víz-, gáz-, és elektromos vezetéket, a munkákat - ha igaz - ez év áprilisában elkezdték. Kirovakánból egy hétvégi kirándulás során jutottunk el ide, és - ha nem csal az emlékezetem -, itt láttuk, hogy a vasárnap délelőtti keresztelő után kivitték a csecsemőt a templomból, a rokonságból valaki elvágta egy összekötözött lábú tyúk nyakát, s a vérével keresztet rajzolt a a gyerek homlokára. Kereszténység és pogányság egymás mellett...

A Szeván-tó majd 2000 méterre van a tengerszint felett. Forró nyárban busszal vittek bennünket Jerevánba, s ahogy emelkedtünk, egyre jobban fáztunk, aztán 1000 métert ereszkedtünk a fővárosig. A Szeván háromszor akkora, mint a Balaton, mélysége a Kis-Szevánban meghaladja a 70 métert. A Szeváni-félszigeten (valaha: sziget) található a Sevanavank, a 9. századból származó fekete kolostor. "A félsziget gerincén mohos falú, zuzmóval takart kőszentély áll, alacsony tornyából száraz fűcsomók meredeznek; a Keresztelő Szent Jánosé, aki annyira szerette a természetet. Hajléka olyan színű, mint a környező köveké, amelyekből emelték" - írta Bodor Ádám néhány hónappal később, ahogy ott jártam.

Ilyen sziklák mellett vitt az utunk. Földrajzosok is voltak köztünk, tőlük az információ, hogy itt lehet obszidiánt, vulkáni üveget találni: hihetetlenül kemény, pl. a szívsebészetben használják (ha igaz). A wikipedia szerint a színe a feketétől a szürkén át a pirosig terjed, az enyém barna.