Az év utolsó napja

Sül a pogácsa, a lencseleves kész, virslit majd később, pezsgő behűtve... Bő másfél órája hallottam a Bazilika harangszavát, eszembe jutott gyerekkorom szilveszteri miséje, ahogy a pap végigvette a falu gyarapodását, fogyatkozását... Már durrognak a nem kapható-vehető petárdák.

Régen nem értettem, hogy lehet az, hogy valakinek nem fontos a szilveszter, hogy nem is várja meg az éjfélt. Mi megvárjuk, mint hosszú évek óta mindig: itthon. A "megvárás" is csak a gyermekre vonatkozik, mi (én szinte biztos) az év többi napján is ébren vagyunk 12-kor. Régebben, amikor a nagyok még kicsik voltak, ezt az ünnepet nálunk töltötték, ma már saját útjukat járják. Nóra még innen van a bulizós korszakon, mi meg talán soha nem is voltunk benne. Amikor valami különlegeset vártam ettől a naptól, mindig csalódtam. Szívesen mentem társaságba, jó bor mellett beszélgetni, zenét hallgatni, de a tánc, "buli" sosem volt az én "műfajom". Valakinél olvastam: a "nyugdíjas" szilveszterezést szeretem: zenét hallgatunk, megnézünk egy jó filmet, játszunk. (Majd ha a gyermek nagyobb lesz, egyszer talán eljutunk Presszer és az Amadinda óévbúcsúztatójára.) A tévét régóta csak éjfélkor kapcsoljuk be a Himnusz és a magyarországi képek miatt. Holnap viszont nézem a közvetítést Musikvereinból.

Tegnap a Zeneakadémián voltunk Sebestyén Márta Angyalok és pásztorok című koncertjén. Szép volt, s az ígéret szerint hagyomány lesz belőle. Nem is a házigazda nyűgözött le leginkább, hanem Andrejszki Judit: fantasztikus hang, az ember percekre tényleg kiszakad az anyagi valóságból, megéli a csodát, hinni tud valami éteri harmónia lehetőségében. Sebő Ferencen meg - hajszínét kivéve - mintha nem fogna az idő.

A hátunk mögött valaki bennfentesek politikáról beszélnek, arról, hogy kik vannak itt, hogy ki kihez húz, "ne legyél naiv", mondja egy férfi egy nőnek, a népi kultúra és a Fidesz... Szamóca 10 éve tért meg - a férfi ott volt -, aztán ő segített OV-nak... A műsornak vége, az első vastaps után kijön két férfi egy-egy gyönyörű virágcsokorral: Sebestyén Mártának Szamóca adja át - szerencsére igyekszik észrevétlen maradni.

Nem szoktam fogadalmakat tenni az új esztendő alkalmából, olykor megfogalmazom azonban, hogy mire vágyok. Most - és már jó ideje - élhető Magyarországot szeretnék: azt, hogy a politika vonuljon vissza a maga közegébe, a háttérbe, szolgáljon és ne uralkodjon. Nincsenek persze illúzióim.

Békés, boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak.