Örményország 2.

Jerevántól kb. 50 kilométerre van ez a fantasztikus műemlék: a geghardi sziklakolostor. Kívülről csak a templom (1215) látszik. Az út egy szűk katlanban kanyarog, lenn egy folyó. Maga a kolostor a sziklában van, egyetlen ember fúrta, faragta ki a termeit két szinten egy egész életen át - a nevét nem ismeri az utókor.

Garni falu közelében a hatalmas sziklák védelmében ősidők óta vár állt. Az egykori erődítmény területén található ez a pogány szentély: rekonstrukció - egy 17. század végi földrengés lebombolta, csak az alapja maradt sértetlen, de megtalálált elemeiből újjáépítették.

Csodálattal adózom az örmény kőfaragóknak: épületek, sírkeresztek szinte csipke finomságú megmunkálásáért. Ezek itt a khachkarok.

Bár Jereván helyén már az ie. 8. században várost alapítottak, történelme során hol virágzó mezőváros és kereskedelmi központ volt, hol szinte kiürült. A mai fővárosnak egy milliónál több lakosa van, arculatát a szovjet korszakban, tervszerűen alakították ki. A házak jellemzően színes tufával vannak borítva, itt a téren rózsaszínnel és krémszínnel. Központja a sokszög alakú Köztársaság tér: itt a kormánypalota, a főposta, az Armenia szálló és egy múzeum.

Szürke színű épület az Opera és a Matenadaran: nagyon régi (a legrégebbi az 5. századból származik) kéziratokat, kódexeket őriznek itt, az épület előtt pedig az örmény ábécé megalkotójának szobra látható.

A szállásunkról be lehetett jönni a városba fogaskerekűvel, szép kilátás nyílt a kocsikból. Az Abovjan utcán korzóztunk, a helybeliek rosszallóan nézték a cigarettázó lányokat. Egyébként is az volt a tapasztalatunk, hogy az örmények férfi jogú társadalomban élnek, a nőkkel kapcsolatos felfogásuk keleties, a nők még az egyetemisták fejében is másodrendűek.

Ötödéves koromban, a részképzés idején egyhetes örmény-grúz kirándulásra nyílt módunk, így alig fél év múlva újra jártam Jerevánban, akkor voltunk a konyakgyárban: az örmény konyak kiváló, olykor Magyarországon is találkozni vele. S nekem nagyon ízlett az örmény kávé is. A legfinomabbat egy meteorológus főzte nekünk, akit lestoppoltunk Astarakba menet: a nagyon finomra őrölt kávét cukorral együtt beleteszik egy ibrikbe, ráöntik a vizet, s az edényt beleállítják egy fémtálcán lévő finom hamuval kevert homokba, amit alulról fűtenek. Amikor a víz felforr, kész a kávé. A zaccból jósolni lehet.

Az örmények gondolkodásában fontos helye van az Ararátnak: a Biblia szerint ezen a hegyen akadt fenn Noé bárkája a vízözönben. Ez a hegy ma Törökországban van, kb. 50 kilométerre az örmény határtól, de tiszta időben Jerevánból is látszik.

Örmény... Jereváni rádiós viccek, amelyeknek az örményekhez semmi közük; örmény kisebbség Magyarországon is, Erdélyben is; feszültség Karabah miatt; a pusztító erejű földrengés 1988-ben...

Híres örmények... Hacsaturján, a Spartacus c. balettszvit zeneszerzője; a francia sanzonénekes, Charles Aznavour örmény származású (bár Párizsban született, de szülei két évvel korábban emigráltak); Ajvazovszkij, a tenger festője, szintén örmény volt, Jerevánban több tucat képe látható; anyai ágon örmény volt Okudzsava is; Szilva Kaputikjan és Parujr Szevak költők, magyarul Rab Zsuzsa tolmácsolásában...

De a legfontosabb nekem - saját úti élményeimen kívül - az "örmény" hívószóra: Franz Werfel A Musza Dag negyven napja c. műve - egy sodró lendületű, letehetetlen, megrázó regény az 1915-ös örmény népirtásról. A hivatalos Törökország a tényt mind a mai napig nem ismerte el. "... ebben a könyvben az erősek és gyöngék örök könyörtelen harcáról van szó és alkalomadtán mi valamennyien halálosan gyöngék vagyunk. És nem tudunk lemondani a harcról, mert ez az életünk eleme, harc az életért, amibe előbb-utóbb belehalunk. Vannak, akik önmagukat fogyasztják el ebben a harcban és vannak, akiket idegen erők kiszámítottan és könyörtelenül legyilkolnak. Az örmény föld hajszolt és gyötört népe ezekhez az utóbbiakhoz tartozik megválthatatlanul" - írta Kassák Lajos.

S valami egészen friss:
- egy örmény orvosnő Magyarországon
- s egy magyar geológus Örményországban.