19 éves korom óta - 3 év megszakítással - városlakó vagyok. Emlékeimben, szocializációmban ott a '60-70-es évek faluja, de urbánus voltom tagadhatatlan. "... mindig mindent a városi emberek adtak az emberiségnek: a babilóniai, a görög, a római, a karthágói, a Hansa- és a lombard városköztársaságok emberei: a többletet és a szépet. Nem a pásztorok, nem, s nem is a gulyások. Az emberiség történetének nagy mondatait nem a legelőkön gondolták és mondották el, hanem a fórumon." (Márai: Napló 1943-44)
Régóta dédelgetem ezt a témát, de lassan is írok, az időm is kevés, ehhez meg hosszas előkészület kell: nemcsak az emlékeimben kell kutatnom, hanem (talán) könyvekben és fotókért a neten is. Azokról a városokról akarom összeszedni a gondolataimat, amelyekhez vagy életem bizonyos szakaszaiban, vagy utazásaim során közöm volt. Közöm - vagyis nem egynapos városok. Nincs belőlük sok. Nem utazom utazási irodával: bár egy profi idegenvezető sok mindent mutathat, amit a turista nem biztos, hogy megtalál, de nem szeretek végigrohanni a nevezetes helyeken, kipipálni a látnivalókat - itt is voltam. Nem nekem találták ki a körutazásokat. Én ott lenni szeretek: gyalogosan róni kilométereken keresztül az utcákat, ott vásárolni reggelire valót, ahol a helyiek, beülni egy étterembe, kávéházba, ha meg tudom fizetni, használni a tömegközlekedést, ha muszáj, 2-3. nap felfedezni, hogy más út is van "hazafelé", múzeumba menni, ücsörögni egy padon, visszatérni oda, ami különösen megtetszett, nézni az embereket - kicsit belelesni a város életébe. Nem kínálom egy bédekker információit - szubjektív nézőpontú városképek következnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése