Moszkva 4.

A Kreml vörös színű fallal körülvett, középkori eredetű, többször leégett és újjáépített erődítmény - ma is a hatalom központja. Minden útikönyv kimerítően bemutatja, én ezekkel nem tudok versenyre kelni. A paloták és templomok sokaságából csak egyet-kettőt emelek ki.

Ez itt a Székesegyház (Szobornaja) tér: szemben az Arhangelszkij székesegyház (a cárok temetkezési helye), tőle jobbra a Blagovescsenszkij (a cárok házitemploma) és a kép jobb sarkában az Uszpenszkij (koronázási templom) - mind 15-16. századi csodák.

Ez a legrégibb és szerintem a legfenségesebb: a mélyarany színű kupolák, a vakolatlan, zömök falak erőt sugároznak. Ez itt a kapuja.

Erről a templomról mondta annak idején egy kinti orosztanárunk, hogy olyan könnyed és könnyelmű, mint egy nő.

E templom freskóin és ikonosztázán dolgozott Andrej Rubljov.

Andrej Tarkovszkij forgatott róla filmet 1966-ban, amit aztán évekre betiltottak. Az európai film utánozhatatlan alkotója volt, akinek egész életében harcolnia kellett alkotói függetlenségéért.

Részlet a film forgatókönyvéből. Rubljovot Szolonyicin játszotta - Tarkovszkij más filmjeiben is szerepelt.

A Szentháromság, Rubljov leghíresebb ikonja a Tretyakov Galériában található.

Ugyancsak a Tretyakovkában látható a 12. századból származó Vlagyimiri istenanya.

A pravoszláv templom sötét ragyogása, az ortodox egyházi zene lenyűgöz - de erről nagyon kevés moszkvai élményem van: akkortájt kevés működő templomot és kolostort láttam. (Zagorszkban persze igen.)

Ez a Novogyevicsij kolostor - a 16. században alapították, a cárok, bojárok családtagjai vonultak ide - önként vagy kényszerből - szerzetesnőnek.

Ennek mézeskalács tornyaitól vett búcsút Mester és Margarita, ennek arany kupoláit láthatta Napóleon is. Mikor én ott jártam, múzeumként, a múlt örökségeként mutogatták turisták ezreinek - 1994 óta újra lakják is.

Ennek temetőjében nyugszik többek között Bulgakov és Csehov. Ez utóbbi a legkedvesebb drámaíróm, meg kell róla emlékeznem, mert nekem Moszkva Csehov is: a tábornok lányai, a három nővér ide vágyik vissza, de sosem sikerül nekik. (Remélem, nekem még sikerül.)

Ötödéves koromban ez volt a kedvenc utcám: két oldalán 19-20. századi épületek között egy darab megmaradt középkor. Innenső végén metrómegálló van, szemben a Vörös tér ("krasznaja"-nak hívták régen is a "szép" értelmében, a szó másik jelentése "piros", "vörös" - ezért maradhatott az elnevezés a szocializmus idején is) Vaszilij Blazsennij székesegyház felőli oldala. Ezt a templomot a krími tatárok feletti győzelem emlékére emelték, ezt az örömöt fejezik ki az élénk színek. Építőjét a legenda szerint megvakították, nehogy még egy ilyen templomot emelhessen.

És végül: ez a Kijevi pályaudvar nevű metrómegálló - mint egy palota díszes folyosója. Moszkvában sok ilyen metróállomás van: szobrok, szekkók, mozaikképek díszítik a "sztálini barokk" jegyében .

Jöttünkben, mentünkben, magyar áru után járva itt sokszor megfordultunk.

Öt hónapig laktam a VDNH közelében (narancssárga vonal a körtől északra), két hónapig pedig a Sabalovszkajától nem messze (piros vonal, a körtől dél-nyugatra).

Moszkva is megér egy misét.

Update: Itt egy fantasztikus virtuális kiránduláson lehet részt venni a Kremlben, megmutatják a paloták belső tereit is. A jobb alsó feliratra kattintva kapod a nagyobb képet. Aki ért oroszul, ahol hangszóró van, az idegenvezetőt is meghallgathatja (lassan beszél).