52

Az ajándékot a kávéval együtt még reggel az ágyban megkaptam. Selmecre készültünk, de talán holnap jobb idő lesz... Nóra már reggelire is tortát akart...

Igazi őszi, borús idő, csend és béke. Délután meleg takaró alatt Mihancsik Nádassal készített beszélgetéskönyvét olvasom, két-három éve nagy élmény volt, most itt-ott felütöm, gondolkozom, olykor elszunnyadok...

"Az önmagunkról kialakított kép van is, meg nincs is. Az ember nagyon flexibilis, és nagyon későn ismeri föl a saját határait: nagyon későn tudja meg, hogy ő milyen. Az igazi negatív tulajdonságaikat például még a nagyon jelentős személyiségek sem képesek fölismerni, mert ez a belső kép olyan mértékű átrendezését követelné, ami már egy külső szempontot érvényesítene. Ilyen külső szempontja az embernek nincs, ezért mondtam, hogy önképünk van is, meg nincs is. A külső szempont csak néha és sohasem rendelésre szólal meg, amit aztán az ember a halálban, a halál előszobájában viszontlát mint egyedüli mérvadót. De addig a tulajdonságai dominálnak, a tulajdonságai működnek, és ehhez nincsen külső nézőpontja. Illetve van: a másik ember."

Írás közben Cseh Tamást hallgatom, s ezt most magamra értem:

"Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok,
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig."