Kora reggel volt, az utcák tiszták, üresek, a pályaudvarra mentem. Ahogy a toronyórát órámmal összehasonlítottam, láttam, hogy sokkal később van már, mint hittem, sietnem kell, e felfedezésemtől megrémültem, elbizonytalanodtam utamban, nem ismertem még jól a várost, szerencsére akadt a közelben egy rendőr, odasiettem hozzá, és lélekszakadva kérdeztem tőle az utat. Mosolygott, s azt kérdezte:
- Tőlem akarod megtudni az utat?
- Igen - mondtam -, mert magam nem találom.
- Add föl, add föl! - mondta, és nagy lendülettel elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák.
Ez egy közismert parabola. Te hogy értelmezed?
- Tőlem akarod megtudni az utat?
- Igen - mondtam -, mert magam nem találom.
- Add föl, add föl! - mondta, és nagy lendülettel elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák.
Ez egy közismert parabola. Te hogy értelmezed?
Ez engem most őszintén nem mozgatott meg...
VálaszTörlésDe az idevág, hogy a Tanárnő Tanárnő marad - múltkor írt pár sort Gion Nándorról, ami a páromnak felkeltette a figyelmét, és a szülinapi könyvvásárlási utalványából azt vett. Előtte meg Szilágyi Istvánt szintén a blog hatására (valahol leírta, hogy mit tart Ön a három legnagyobb magyar regénynek.) És mióta nyúzom, hogy a gimiben elbliccelt Mester és Margaritát el kellene olvasnia - szintén a blog hatására megvan az elhatározás. Summa summarum, továbbra is várjuk a "mit érdemes elolvasni" típusú ajánlókat.
Üdvözlettel,FN
Csak egy tipp:
VálaszTörlésAz utat itt talán általánosan kell értelmezni, mint életút keresést.
A rendőr pedig lehet az álmok, a célok eltiprója. Tán ezért is mulattatja annyira a gondolat, hogy épp tőle kérdezik meg: -mihez kezdjek az életemmel, a vágyaimmal? A rendőr jelképezheti a rosszul értelmezett társadalmi elvárásokat, a kezelhető tömegeket vágyó hatalmat.
(Asszem kicsit túlgondoltam, de éri, mert hulla-fáradt vagyok..)