A 2004-ben érettségizett osztályommal találkoztam: büszkék rá, hogy istvánosok voltak. Többen töltöttek ösztöndíjjal hónapokat külföldön. Beszámolójuk, tapasztalataik alapján egy másik világra nyílik rálátás: egy derűsebb, segítőkészebb társadalom és egy gyakorlatiasabb, friss szellemű oktatás képe rajzolódik ki. S bár van, aki kinn maradt, van, aki visszamegy, mégis a döntő többség itthon akarja berendezni az életét. Van, aki el tudja képzelni, hogy nyugdíjas koráig a mostani foglalkozását űzi, van, aki tovább akar lépni, s van, aki a munkáját pénzkeresetnek tekinti, és önmaga kiteljesítését más területen találja meg. Józanság, elszántság, okos mérlegelés - 23-24 éves ifjú emberek... A körülöttünk dühöngő dilettantizmus, mértékvesztés és indulatok ellenére az ember újra meggyőződhetett róla, hogy van egy normális világ is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése