"... el kell menni onnan, ahol a ronda dolgok történnek, ki kell lépni abból a képből, ahol a Megváltót korbácsolják” - gondolja Rojtos Gallai, Gion Nándor nagyapjáról mintázott hőse. Próbálkozom, néha sikerül. Aztán a hírek visszarángatnak a valóságba. Úgy látszik, minden fokozható: kérdőív is van, aláírást is kérnek... Önkormányzatiság és pártpolitika, az egyes ember(ek) különböző szerepei - jól össze van itt kutyulva minden. És indulatok és erő és hatalom...
Déjá vu érzésem támadt, újra elővettem Márait (Föld, föld!...).
"... kényszerítenek, hogy öntudatosan semmisítsem meg magamban a tiltakozó 'én'-t. Mert ezt akarják. Módszereik - a kényeztetésnek és a fenyegetésnek, a mellőzésnek és a csábításnak hajszálfinoman kidolgozott változatai - hatékonyak: akit így megcéloznak, egy napon már nem látja a valóságot, sem tulajdon sorsát. Elkövetkezik a pillanat, amikor már nemcsak közönyös, halálosan fáradt, reménytelenül hitetlen - eljön a pillanat, amikor már hisz abban, hogy mindez így van rendjén. A szabadság nem realizált, állandósult állapot, hanem állandó törekvés valami felé - és az agymosás megsemmisíti a tudatban ezt a törekvést, mert akit így 'kezelnek', egy napon arra ébred, hogy már nem akar szabad lenni. Akkor megmagyarázza önmagának, hogy a 'nép' érdekében mond le a személyes szabadságról, a 'nemzet' érdekében él kényelmes kivételezett újosztály-életet."
Ők vajon hányan vannak?
"Az állás, a mindennapi kenyér, a gyerekek iskolája, mindez fojtogatóan, valóságosan veszélyben volt: meg kellett menteni, napról napra, amit lehetett. És mégis, volt más is, ami fontosabb, mint az állás vagy kenyér. Van valami, ami végszükségben fontosabb a legtöbb ember számára, mint minden más, amit a nagy próbán veszíthet: az önbecsülés. A sok hazudozás, a vásott-kopott paródiák után az emberek most felismerték a valóságot: a veszélyt, hogy reájuk akarnak kényszeríteni valamit, amiben nem hisznek. Azt akarják, hogy őszintén fogadjanak el valamit, amit megvetnek. El akarják venni az egyetlen megmaradt emberi rangot tőlük, ami fontosabb, mint a társadalmi szerep, a jólét, a karrier: a jogot, hogy a maguk hite szerint legyenek emberek, társadalmat építő, tatarozó lények."
No és hányan nem hagyják?
Déjá vu érzésem támadt, újra elővettem Márait (Föld, föld!...).
"... kényszerítenek, hogy öntudatosan semmisítsem meg magamban a tiltakozó 'én'-t. Mert ezt akarják. Módszereik - a kényeztetésnek és a fenyegetésnek, a mellőzésnek és a csábításnak hajszálfinoman kidolgozott változatai - hatékonyak: akit így megcéloznak, egy napon már nem látja a valóságot, sem tulajdon sorsát. Elkövetkezik a pillanat, amikor már nemcsak közönyös, halálosan fáradt, reménytelenül hitetlen - eljön a pillanat, amikor már hisz abban, hogy mindez így van rendjén. A szabadság nem realizált, állandósult állapot, hanem állandó törekvés valami felé - és az agymosás megsemmisíti a tudatban ezt a törekvést, mert akit így 'kezelnek', egy napon arra ébred, hogy már nem akar szabad lenni. Akkor megmagyarázza önmagának, hogy a 'nép' érdekében mond le a személyes szabadságról, a 'nemzet' érdekében él kényelmes kivételezett újosztály-életet."
Ők vajon hányan vannak?
"Az állás, a mindennapi kenyér, a gyerekek iskolája, mindez fojtogatóan, valóságosan veszélyben volt: meg kellett menteni, napról napra, amit lehetett. És mégis, volt más is, ami fontosabb, mint az állás vagy kenyér. Van valami, ami végszükségben fontosabb a legtöbb ember számára, mint minden más, amit a nagy próbán veszíthet: az önbecsülés. A sok hazudozás, a vásott-kopott paródiák után az emberek most felismerték a valóságot: a veszélyt, hogy reájuk akarnak kényszeríteni valamit, amiben nem hisznek. Azt akarják, hogy őszintén fogadjanak el valamit, amit megvetnek. El akarják venni az egyetlen megmaradt emberi rangot tőlük, ami fontosabb, mint a társadalmi szerep, a jólét, a karrier: a jogot, hogy a maguk hite szerint legyenek emberek, társadalmat építő, tatarozó lények."
No és hányan nem hagyják?
A nem vétkesek közt is cinkos, aki néma. Azután már ő is vétkes. Rá is sor kerül, és akkor, már azért mert megérdemli.
VálaszTörlésEz nem kérdőív, hanem egy megfélemlítésre játszó politikai hűségnyilatkozat. Mint a Rákosi rendszerben. Visszataszító hogy a politikai hatalom mánia nem képes békén hagyni az embereket.
VálaszTörlés