Harmadik napja folyik az újvidéki megtorlás (Cseres regénye szerint az áldozatok száma háromezer-háromszázkilenc): sorban jönnek le a lékhez a már fehérneműre vetkőzött férfiak, öregek, nők és gyerekek is. Az alábbi részletet Szabó (Dorner rajparancsnoksága alatt szolgált) idézi fel a börtönben, 4 évvel az esemény után.
Még maradt abból a csapatból vagy tizenöt-húsz ember. Ezekkel mi legyen?
Dorner meg a csendőr törzs nagyon összegyakorolták már magukat, egymásra néztek: ezeket már nem szabadna meghagyni!
- Te vagy a katona - mondta a csendőr -, te jelentsd!
Ezzel a csendőr hátrább lépett, a maradék népség mögé, Dorner meg előre. Olyan katonás vigyázzban várta be a vezérkarit, hogy a jutasi őrmesterek se különbül. A vezérkari kénytelen volt megtorpanni előtte, a cövek előtt:
- Alázatosan jelentem, ezek itt mán mindent láttak, mindenbe bele vannak egyesülve, tessék mán hagyni, hogy befejezzük a munkát velük.
A vezérkari csak nézte-nézte Dornert, aztán a maradékra vetette a szemét, Dorner meg folytatta:
- Úgyis mindjárt ebédelni mentünk volna...
Dorner meglóbálta a kezét. Ezt viszont még Sasvári szakaszvezető úr se engedte volna meg.
Hideg volt még mindig, ha nem kellett dolgozni, mozogni az embernek.
A vezérkari lehúzta komótosan bal keziről a kesztyűt, egy pecsétgyűrű volt a középső ujján, azt a hüvelykujjával ügyesen a tenyerébe fordította, s már ütött is abban a szent percben."
Nektek ki a legellenszenvesebb, legundorítóbb irodalmi hős? Örülnék, ha bemutatnátok (idézettel és/vagy saját szóval)!
Ibsen vadkacsájából Relling doktor. Bemutatni? Egy mindenlében két kanál figura, aki azon emberek közé tartozik, aki mindig mindent JOBBAN tud, aki más szemében a szálkát is kiszúrja, sajátéban az erdőt sem látja meg. Ez önmagában elég visszataszító, de Relling ezt még képes cifrázni: tönkretesz egy házasságot, úgy játszadozik az emberekkel, mintha bábuk volnának egy sakkktáblán. De a legundorítóbb cselekedete az az, hogy egy összezavarodott, szülei válását vgigszenvedő gyermeket hajszol bele az öngyilkosságba. Miután Hedvig meghalt, a mű szereplői megrendülnek, rájönnek saját hibáikra, mind, kivéve Relling.
VálaszTörlésMindaz, amit írsz, Gregersre igaz. :)
VálaszTörlésRaszkolnyikov. Rosszabb, mint Anyegin. :)
VálaszTörlésNekem "több" legellenszenvesebb van. Leírhatom őket?
VálaszTörlésHát persze. Kíváncsian várom.
VálaszTörlésFél órája ülök és gondolkodom, de semmi, illetve senki.Csak olyan banális dolgok jutnak eszembe gyerekkori olvasmányokból , hogy nagyon utáltam Kuncz Ferit az Abigélben, amiért becsapja Ginát.
VálaszTörlésEgy olyan figura sem jut eszembe, akit úgy igazán szívböl gyűlöltem volna könyv olvasása közben.Lehet, mert mindig mindenkiben találtam valami esendőt, valami emberit vagy legalább sajnálatra méltót.
Édes Anna Patikárius Jánosát elég undorító alaknak gondolom. Akik még ki tudnak hozni a sodromból, azok a szentimentális hősök (pl. Fanni, ifjú Werther). Mondjuk az más tészta.
VálaszTörlésNévtelen 12:26
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyi időt rászántál.
Az én gyomromat Csehov Sirályából Arkagyina forgatta fel. Egy anya aki féltékeny a saját gyermekére? Pfuj...
VálaszTörlésTöbb is van, napok óta ezen gondolkodom, hogy ki az, aki igazán, de nincs emlékezetes. Nem szerettem Karenint, mert nem engedte el Annát. (A könyvből készült egy sokrészes hangjáték, nem tudom, ismeri-e a tanárnő, nagyon jó.) Nyilas Misit, mert életképtelen, Kárász Nellit meg éppen azért nem, mert megölte a férjét. Most a Jadvigában persze a Winkler Franci, őt nagyon utálom, de ezek az utálatok csak egy-egy könyvig tartanak, aztán elmúlik, a könyvet valahogy egyben dolgozom fel. Csak az marad meg bennem, ha a főszereplő nem volt szimpatikus.
VálaszTörlés(Meg így, hogy írja a Panni, tényleg, a Patikárius Jancsi, de onnan persze a nő a legborzasztóbb, ahogy zsarnokoskodik.)
(A példa persze más jellegű, tudom.)
Roger (Jack, a vadászok vezérének a jobbkeze), a legyek urából.
VálaszTörlésEngem a legjobban Jókai Tímár Mihálya bosszantott. Talán pont azért, mert olyan szépen, mesésen indult a története, abszolút hőst láttam benne, de sajnos erre az elképzelésemre többszörösen rácáfolt a mű során. Valószínűleg azért választom most is őt, mert csalódnom kellett benne. Egy álnok, hazug, önző....húhh... És még mindezek tetejébe a végkifejlettben jól jár, és szerelmével maradhat.(igaz eldugva, vagyon nélkül...) de azt hiszem tőlem nem kapott volna még egy esélyt.
VálaszTörlésAkiket példának hoztatok, szerintem (legfeljebb) az ellenszenves kategóriába tartoznak (az ellenszenv mértéke eltérő, bizonyára függ ízléstől, élettapasztalattól s még ki tudja, mitől.) Raszkolnyikov ennél bonyolultabb ügy - de dsarosi nem fejtette ki, mire gondol.
VálaszTörlésRoger tényleg visszataszító, de gyerek, s így talán) még alakítható - talán ezért nem tapad az emlékezetemben a figurához a zsigeri undor. De Dornertől elborzadok: ebéd előtt (!) még legéppuskázna 15-20 embert - az ölés számára akkurátusan végzett munka.
(Veres juhászék is akkurátusan megvacsoráznak Bodri juhász és a fia megölése után az elhantolt tetemek fölött.)
Ez nekem a civilizáció alatti/előtti barbárságot jelenti.
Mafia
VálaszTörlésNem ismerem a hangjátékot, meg lehet valahol hallgatni? (Bár talán most újra is olvasom, de előbb talán a Háború és békét.)