A múlt heti részlet Babel Lovashadseregének Gedali c. novellájából való. Nemigen volt kedvetek reflektálni rá... Lássuk a következőt!
"A Virágos Katona szöges korbáccsal veri a Megváltót a kőoszlopokba épített képeken. Homokszürke ruha van rajta, és a mellén egy hatalmas, sárga szirmú virág. A rikító sárga virág egyáltalán nem illik a képekre, és vele együtt a katona sem, hiszen senki másnak nincs a ruhájára virág tűzve, sőt még a háttérben sem látszik egyetlen virág sem. Arról a sok tülekedő emberről látszik, hogy onnan nőttek ki, abból a kopár, homokos talajból, és valahogy mindannyian összetartoznak, a Virágos Katona azonban úgy járkál ott közöttük, mint aki véletlenül került oda, és ezért megbélyegezték egy nagy sárga virággal. Amikor először hosszabb ideig nézegettem a képeket, folyton az volt az érzésem, hogy a Virágos Katona ki akar lépni a képekből. Akkor még azt hittem, hogy mindez a sárga szirmú virág miatt van, de később rájöttem, hogy nem csak emiatt különbözik a többiektől, a virág tulajdonképpen nem is olyan fontos. A Virágos Katonának az arca más, mint a többieké. Ugyanolyan szakállas arc, mint a többieké, de hiányzik róla valami. Tudniillik a Virágos Katona nem szenved. Mindenki más szenved: a Megváltó, akinek vérzik a homloka a töviskoszorú alatt, a farizeus, aki leköpi a Megváltót, Simon, a cirénei ember, akinek át kell vennie a keresztet a leroskadó Jézustól, a hóhér és az egész bámész népség mind, mind szenved, mindegyiknek látszik az arcáról, hogy boldogtalan. Az egyetlen boldog ember a Virágos Katona. Komoly az arca, majdnem zord, de bozontos, barna szakálla mögül mégis mintha folyton mosolyogna egy kicsit, és az egymástól távol eső szemeivel úgy néz az emberekre, mintha azok nem is léteznének. És ezután már mást is felfedeztem: a Virágos Katona mindent rosszul csinál. A többiek értik a dolgukat; a katonákat vezénylő százados is, a keresztet készítő ácsok is, a hóhér is, a Virágos Katona azonban hallatlanul ügyetlen. Sisakja félrecsúszott a fején, a lábát esetlenül emelgeti a Megváltó mögött, és a szöges korbácsot is úgy fogja, és úgy lendíti meg, hogy szinte biztosra vehető, hogy mindjárt az ő nyakára tekeredik. A következő képen a korbács mégis a Megváltó hátán csattan, de úgy, hogy a szöges végei visszamerednek a Virágos Katona felé, aki komoly arccal mosolyog, mintha nemcsak a körülötte tolongó emberekről nem tudna semmit, de még a kezében tartott korbácsról sem. Furcsa volt ez nagyon, és én egy pillanatra arra is gondoltam, hogy talán hülye a Virágos Katona. De nem, határozottan értelmes arca van, nem hülye, egyszerűen csak boldog. És akkor elhatároztam, hogy megállapítom, miért boldog a Virágos Katona."
Ez most egy regényből vett részlet. A főhős, Rojtos Gallai István megfejti a titkot: a Virágos Katona csak testben van jelen - lélekben kilép az adott térből és időből, kiszakítja magát az éppen zajló eseményekből, ha úgy tetszik: teremt magának egy másik világot.
Szerinted lehetséges-e ez? Ha lehetséges, miben/hogyan teremthető meg, fenntartható-e a valóság ellenében? Ha lehetséges, jó-e ez? Ti mit gondoltok? Örülnék, ha megírnátok...
A következő "Szerinted?" egy hét múlva, hétfőn jön.
"A Virágos Katona szöges korbáccsal veri a Megváltót a kőoszlopokba épített képeken. Homokszürke ruha van rajta, és a mellén egy hatalmas, sárga szirmú virág. A rikító sárga virág egyáltalán nem illik a képekre, és vele együtt a katona sem, hiszen senki másnak nincs a ruhájára virág tűzve, sőt még a háttérben sem látszik egyetlen virág sem. Arról a sok tülekedő emberről látszik, hogy onnan nőttek ki, abból a kopár, homokos talajból, és valahogy mindannyian összetartoznak, a Virágos Katona azonban úgy járkál ott közöttük, mint aki véletlenül került oda, és ezért megbélyegezték egy nagy sárga virággal. Amikor először hosszabb ideig nézegettem a képeket, folyton az volt az érzésem, hogy a Virágos Katona ki akar lépni a képekből. Akkor még azt hittem, hogy mindez a sárga szirmú virág miatt van, de később rájöttem, hogy nem csak emiatt különbözik a többiektől, a virág tulajdonképpen nem is olyan fontos. A Virágos Katonának az arca más, mint a többieké. Ugyanolyan szakállas arc, mint a többieké, de hiányzik róla valami. Tudniillik a Virágos Katona nem szenved. Mindenki más szenved: a Megváltó, akinek vérzik a homloka a töviskoszorú alatt, a farizeus, aki leköpi a Megváltót, Simon, a cirénei ember, akinek át kell vennie a keresztet a leroskadó Jézustól, a hóhér és az egész bámész népség mind, mind szenved, mindegyiknek látszik az arcáról, hogy boldogtalan. Az egyetlen boldog ember a Virágos Katona. Komoly az arca, majdnem zord, de bozontos, barna szakálla mögül mégis mintha folyton mosolyogna egy kicsit, és az egymástól távol eső szemeivel úgy néz az emberekre, mintha azok nem is léteznének. És ezután már mást is felfedeztem: a Virágos Katona mindent rosszul csinál. A többiek értik a dolgukat; a katonákat vezénylő százados is, a keresztet készítő ácsok is, a hóhér is, a Virágos Katona azonban hallatlanul ügyetlen. Sisakja félrecsúszott a fején, a lábát esetlenül emelgeti a Megváltó mögött, és a szöges korbácsot is úgy fogja, és úgy lendíti meg, hogy szinte biztosra vehető, hogy mindjárt az ő nyakára tekeredik. A következő képen a korbács mégis a Megváltó hátán csattan, de úgy, hogy a szöges végei visszamerednek a Virágos Katona felé, aki komoly arccal mosolyog, mintha nemcsak a körülötte tolongó emberekről nem tudna semmit, de még a kezében tartott korbácsról sem. Furcsa volt ez nagyon, és én egy pillanatra arra is gondoltam, hogy talán hülye a Virágos Katona. De nem, határozottan értelmes arca van, nem hülye, egyszerűen csak boldog. És akkor elhatároztam, hogy megállapítom, miért boldog a Virágos Katona."
Ez most egy regényből vett részlet. A főhős, Rojtos Gallai István megfejti a titkot: a Virágos Katona csak testben van jelen - lélekben kilép az adott térből és időből, kiszakítja magát az éppen zajló eseményekből, ha úgy tetszik: teremt magának egy másik világot.
Szerinted lehetséges-e ez? Ha lehetséges, miben/hogyan teremthető meg, fenntartható-e a valóság ellenében? Ha lehetséges, jó-e ez? Ti mit gondoltok? Örülnék, ha megírnátok...
A következő "Szerinted?" egy hét múlva, hétfőn jön.
Talán lehetséges, de ha így van is, nam jó, hogy csak így lehet. (Gion Nándor, a magyar Marquez)
VálaszTörlésSzerintem ha nem lenne lehetséges, akkor az emberek nem álmodnának, nem álmodoznának. Bár az múló/visszatérő állapot. Hogy fenntartható-e? Ha nem lenne fenntartható, mesterségesen generálható ez az állapot, ez a "másik világ", akkor ez az idézet nem került volna ide, hiszen akkor a költőknek, íróknak nem lett volna mit leírniuk. Ők egy-egy darabot hoznak át, írnak le abból a világból.
VálaszTörlésMindenképpen jó és hasznos dolog.
Szerintem.
Tehát:
VálaszTörlés- Szerintetek lehetséges - de Rojtos Gallai a frontról hazatérve már nem tudja megcsinálni, az átélt dolgok többé nem engedik hogy "elutazzon". Továbbra is kérdés: nem lehet megcsinálni csak időlegesen, vagy csak ő nem tudja megcsinálni? (Névtelen 1. nyilván tudja, hogy vannak egyéb utak is...)
- Ezt a másik világot a művészet hozza létre (Névtelen 2.) Igen, szerintem is pl. Akkor viszont borzasztó nagy baj, hogy milyen elenyészően kicsi a művészet "fogyasztóinak" száma. (Tapasztalataim a középiskolából...)
- De csak a művészet hozhatja létre?
- S mit kezdjünk azzal, hogy a Virágos Katona boldog, mert nincs "jelen", de azért ostorozza Krisztust?! Erről az oldalról nézve mit szóltok hozzá?
A gyerekek játéka is ilyesmi lehet. Bizonyos mérétében alkat kérdései is, hogy az évek alatt ki mennyire hajlandó leadni ezt a gyermekséget a felnőtté válás kedvéért.
VálaszTörlésDe lehet mély vallásos áhitat, meditatív állapot, voltaéppen bármivel elő lehet idézni. Csak hosszú távon fenntartani nem lehet.
De kiválthatja egy nagyobb sokk is, vagy egy megvilágosodás (amit szerintem a Virágos Katona is érezhetett)
"S mit kezdjünk azzal, hogy a Virágos Katona boldog, mert nincs "jelen", de azért ostorozza Krisztust?! Erről az oldalról mit szóltok hozzá?"
VálaszTörlésVédekezés. Önvédelem. Ez nem is velem történik meg. Gépiesen teszem a dolgom. Számolok. Minden huszadikra lendítem az ostort. Ez a feladatom.
Mindenki érzett már ilyesmit. Néha szükség van rá a túléléshez. A testihez és a lelkihez egyaránt.
Ez rendben... Pontatlanul fogalmaztam: a "mindenkori" Krisztus oldaláról nézve mit szóltok hozzá?
VálaszTörlésMint "isten" - tudva tudván, hogy mi következik, megbocsát.
VálaszTörlésMint "ember" - kívül helyezkedik, és életbe lép a "ez nem is velem történik meg".
Ha nagy marhaságot írtam - akkor bocsánat.
Szerintem ő is hasonló állapotban lehet, mint az őt ostorozó Virágos katona. Mindketten mások, mindketten kirínak a tömegből. Van kettőjk között valami kapocs. Már csak azért is, mert az író nagyon erőteljesen részletezi, hogy mennyire más a Virágos Katona, mint mindenki más a környezetében. Ez biztos nem lehet véletlen...
VálaszTörlésGigi
VálaszTörlésMint "isten" - igen. Mint "ember" - nem hiszem.
A "Virágos Katona" végrehajt, de lélekben nem ott van, mert nem azonosul azzal, amit csinál. "Néha szükség van rá a túléléshez."
De a "mindenkori" Krisztus, a szenvedő ember mit érez a Virágos Katona iránt?
"De a "mindenkori" Krisztus, a szenvedő ember mit érez a Virágos Katona iránt?"
VálaszTörlésGyűlöletet. Ha még van ereje a sok szenvedés után gyűlölni. Bár ez csak a "szenvedő ember"-re igaz.
"Krisztusként" nem lehet különválasztani "istenségétől". És akkor a megbocsátás mellett - mivel a fájdalmat érzi - megint csak a "ez nem is velem történik meg" segítheti át a testi szenvedéseken. Szerintem.
Mint ember a szenvedő ember helyzetét tudom átérezni (hasonló okok miatt volt oly népszerű a középkorban a Mária-himnusz műfaja). A másféléről nem lehet tapasztalatom, ezzel kapcsolatos elképzelésem csak spekuláció.
VálaszTörlés"Ti mit gondoltok? Örülnék, ha megírnátok..."
VálaszTörlés"A másféléről nem lehet tapasztalatom, ezzel kapcsolatos elképzelésem csak spekuláció."
Én is ezt írtam: szerintem:))))
Az előző kommented első felére reagáltam, hogy engem Krisztusból az ember érdekel - az istenség nem, mert az istenként létezésről nem lehet tapasztalatom (vagyis a komment 2. fele számomra - kizárólag számomra - irreleváns, nem spekulálok ezzel kapcsolatban).
VálaszTörlésNekem Krisztus, mint ember, ugyanolyan ember, mint bárki más. Élete során "belekerült" és felvállalt egy szerepet, és ennek a kövezkezményeit viseli Szalad a kerékkel. Azt hiszem mikor valami elkerülhetetlen vár az emberre, még ha vannak is félelmei, már belenyugvással várja, hogy inkább történjen meg és legyen vége. A külső körülmények, a Virágos Katona is, már csak távoli dolgok. Szerintem.
VálaszTörlés