Az utóbbi másfél hétben többször azt hittem, hogy a gyermek estére belázasodik: taknyos volt, aztán elmúlt, bedugult az orra, szűkebb volt a szeme, elaludt délután... De lázas nem lett. Hétvégén azonban hasmenése volt, azóta hasfájásra, hányingerre panaszkodik, vasárnap két kanál levest ebédelt - ez nagyon nem jellemző. Tegnap is, ma is negyed 8-kor még az ágy szélén ült, s vívódott, hogy iskolába menjünk-e vagy a doktor nénihez. Aztán győzött a kötelességtudat: nem vagyok jól, de kibírom. Gondosan kiválasztotta, melyik új kötényruháját vegye fel, melyik póló és harisnyanadrág illik hozzá.
De ma délután nagyon elesetten várt a kanapén, köhög, vörös az orra, fáj a hasa. Hazafelé jövet bementünk a rendelőbe, a vizsgálat végeredménye: maradjon itthon. Telefonon lemondom a hét hátralévő napjaira az ebédet (2 óra 40 van, a holnapi lemondást már nem fogadják el, 2-ig lehet - miért is, már kiadták a nyersanyagot, elkezdték főzni a holnapi ebédet?), aztán a lányom alkudozni kezd, hogy délután még elmehessen lánytornára, s zokog, hogy nem engedem (Jutka néni valamit nagyon tud).
Ötnapos hétvégének nézünk elébe: mindennap egy film, olvasás, rajzolás, nálunk fog aludni, főzünk és itthon eszünk... Megnézte a Hagymácska c. rajzfilmet, még csak fél nyolc, de már aludni megy - önként, nagy szó. Újabban az esti mesék után egy darabig még ég a lámpája, a Minden napra egy kérdés és Az emberi test c. könyvet olvassa, aztán másnap engem bombáz pl. ilyen kérdésekkel, hogy milyen hosszú lenne, ha egy ember összes erét egymáshoz kötnénk... Elalvás előtt még mondja, hogy pénteken ünneplőben kellene menni. Nem baj, mondom, megbeszéljük itthon, mit ünnepelnétek. Nem kell, tudom...
De ma délután nagyon elesetten várt a kanapén, köhög, vörös az orra, fáj a hasa. Hazafelé jövet bementünk a rendelőbe, a vizsgálat végeredménye: maradjon itthon. Telefonon lemondom a hét hátralévő napjaira az ebédet (2 óra 40 van, a holnapi lemondást már nem fogadják el, 2-ig lehet - miért is, már kiadták a nyersanyagot, elkezdték főzni a holnapi ebédet?), aztán a lányom alkudozni kezd, hogy délután még elmehessen lánytornára, s zokog, hogy nem engedem (Jutka néni valamit nagyon tud).
Ötnapos hétvégének nézünk elébe: mindennap egy film, olvasás, rajzolás, nálunk fog aludni, főzünk és itthon eszünk... Megnézte a Hagymácska c. rajzfilmet, még csak fél nyolc, de már aludni megy - önként, nagy szó. Újabban az esti mesék után egy darabig még ég a lámpája, a Minden napra egy kérdés és Az emberi test c. könyvet olvassa, aztán másnap engem bombáz pl. ilyen kérdésekkel, hogy milyen hosszú lenne, ha egy ember összes erét egymáshoz kötnénk... Elalvás előtt még mondja, hogy pénteken ünneplőben kellene menni. Nem baj, mondom, megbeszéljük itthon, mit ünnepelnétek. Nem kell, tudom...
"Aztán győzött a kötelességtudat: nem vagyok jól, de kibírom."
VálaszTörlésEz ismerős valahonnan. :)