Ma sokat időztem a konyhában, s közben szokás szerint hallgattam a rádiót. A délelőtti műsorfolyamot szeretem. Hétköznapi emberek hétköznapi gondjai, örömei - csigatészta-készítés csapatversenyben, tavaszi metszés, egy nagy önuralommal és tartással jellemezhető férfi, akinek a kertjéből (a földből) elloptak 450 facsemetét, disznóölés közbeni beszélgetések, egy óvodákból induló könyves "piramisjáték", aminek hasznával kapcsolatban szkeptikus Nagy Attila olvasáskutató: "Az olvasás megszerettetésének kulcsszereplői a szülők, nagyszülők..." (Igen, volt nálam toll és papír: a vásárlási lista frissítése miatt mindig kéznél van.) Derű, harmónia vagy legalább a lehetősége...
És óránként a hírek: Molotov-koktélok a holnapi ünnepség színhelyének közelében; a köztársasági elnök erdélyi leszállási engedélyének visszavonása, utazása autókonvojjal, a külügyminiszter közleménye; véres családi tragédia...
Délután beszélgetés a nyugdíjkorhatár emeléséről, a magánnyugdíjpénztárak hozamáról (hű, de megnyugodtam)... A portréműsor első 10 perce után kikapcsoltam a rádiót, mert huzamosabban nem tudtam elviselni, hogy a nyilatkozó közgazdász 10 esetből 8-szor a vonatkozó névmást számban sem egyezteti (bár ha jól értem Nádasdyt - a cikkhez Mafiától vezetett az út -, semmi alapom azt mondani, hogy az illető hibásan használja az anyanyelvét: "érdemes elgondolkodni, miért a nyelvhasználat maradt az utolsó virágzó területe az egymás sakkban tartásának és bírálgatásának, a "gutaütést tudok kapni, ha valaki..." viselkedésnek..."). De a csúcs az az országos főember volt, aki vagy 10 percen keresztül blablázott a kis- és középvállalkozások megsegítésének szükségességéről. A riporter többszöri közbevetése, konkretizálásra való ösztökélése, visszakérdezése hatástalanul pergett le róla (aztán Szénási feladta). Komoly szervezet...
De: vannak (még?) jó rádiósok.
És óránként a hírek: Molotov-koktélok a holnapi ünnepség színhelyének közelében; a köztársasági elnök erdélyi leszállási engedélyének visszavonása, utazása autókonvojjal, a külügyminiszter közleménye; véres családi tragédia...
Délután beszélgetés a nyugdíjkorhatár emeléséről, a magánnyugdíjpénztárak hozamáról (hű, de megnyugodtam)... A portréműsor első 10 perce után kikapcsoltam a rádiót, mert huzamosabban nem tudtam elviselni, hogy a nyilatkozó közgazdász 10 esetből 8-szor a vonatkozó névmást számban sem egyezteti (bár ha jól értem Nádasdyt - a cikkhez Mafiától vezetett az út -, semmi alapom azt mondani, hogy az illető hibásan használja az anyanyelvét: "érdemes elgondolkodni, miért a nyelvhasználat maradt az utolsó virágzó területe az egymás sakkban tartásának és bírálgatásának, a "gutaütést tudok kapni, ha valaki..." viselkedésnek..."). De a csúcs az az országos főember volt, aki vagy 10 percen keresztül blablázott a kis- és középvállalkozások megsegítésének szükségességéről. A riporter többszöri közbevetése, konkretizálásra való ösztökélése, visszakérdezése hatástalanul pergett le róla (aztán Szénási feladta). Komoly szervezet...
De: vannak (még?) jó rádiósok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése