Debrecen - Szabó Magda ürügyén (2)

A Kossuth utcában van a színház, ahol Rickl Mária családjának páholya volt. Ebben az utcában lakott Lenke apja, Jablonczay Kálmán, a Iunior, amikor anyja azt remélte, el tudja választani a gyűlölt sárréti sziréntől, Gacsáry Emmától, és összeházasíthatja egy gazdag özveggyel - Iunior válni ugyan szeretett volna, de feleségül venni Hildát akarta.

Ebben az utcában volt és van újra a Dóczi, idejárt elemibe Jablonczy Lenke. (Itt van az egyetem gyakorló általános iskolája, s az én időmben itt volt - éppen a Dóczi államosított épületében - a gyakorló gimnáziuma is: ötödéves koromban mindkettőben tanítottam. Mostani kutakodásom eredményeképp megtudtam, hogy a "nagy Kossuth" máshová költözött, az épületet visszakapta a református egyház.)

A Csapó utcából balra ágazik el a Vár utca, itt van a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola, feltételezem, hogy ez volt a zenede: ide szaladt Lenke a Kismester utcából a kottákkal tanulni, gyakorolni, itt adott hangversenyeket, itt kapta Józseftől a kék ibolyacsokrokat.

A Vár utca torkolatánál volt a Nyomtató utca (sem térképen, sem a Google Earthön nincs), itt laktak Bartókék: ebben a családban kapta vissza Lenke elrabolt gyerekkorát.

A Piac utcától jobbra (a Nagyállomástól a Nagytemplom felé arccal), vele párhuzamosan fut a Burgundia utca, ezt keresztezi a Szent Anna, a Kossuth és a Csapó utca is: a Kossuth és a Csapó közti részen nyílik jobbra a Domb utca. Itt bérelte a 16. számú házat Szabó Elek, idehozták haza az újszülött Szabó Magdát. Innen költöznek majd a Svetits mellé, s később a Hunyadi utcába (a Péterfia mögött valahol), az utca a 2. világháború idején az amerikai szőnyegbombázásban eltűnik.

A Piac utca volt a korzó. Ide járt arany színű slájerjeiben Gacsáry Emma megsétáltatni a szépségét, meglesni a lányát... Itt volt a Kistemplom (Csonka templom) mellett Rickl Mária szüleinek a gyarmatáru-kereskedése, a "Bolt a Török Császárhoz"...

Itt dolgozott a Városházán Szabó Elek...

Az emeleten a 70-es években nem tudom, mi volt, lenn üzletek: illatszerre (háztartásira) és cipőboltra emlékszem. A Piac utcán jár a villamos, egyetemista éveimben kizárólag sárga, 2006 őszén - amikor utoljára arra jártam - kék. A keresztutcákon meglepetéssel vettem észre a trolikat.

A Régimódi történetben egy mondat erejéig szó van arról, hogy egyetemet alapítanak a városban. Ez 1912-ben megtörtént. Ma Debreceni Egyetemnek hívják, közel 32 ezer hallgatója 15 karon tanul - én a KLTE Bölcsészettudományi Karára jártam, a BTK-nak és a TTK-nak akkor kb. 2 ezer hallgatója volt. A képen a főépület díszudvarának szépséges mennyezete látható. A díszudvarban voltak a gólyabálok (egyen sem voltam ott), itt vettem át a diplomámat. A négyszögletű "udvar" jobb oldali, első emeleti szintjén volt a Szláv Filológiai Tanszék (tanszékvezető: Iglói Endre; Karancsy, Hajnády, Dombrovszki, Papp Ferenc, Magyaródi), bal oldalról lehetett bemenni a könyvtárba, ugyanezen az oldalon, a második emeleten voltak a magyar tanszék régi magyar irodalommal foglalkozó oktatóinak (Bán Imre, Julow Viktor, Bitskey István) a szobái és a tanszéki könyvtár - ötödéves korunkban itt búcsúztattak el bennünket. Az újabb magyar irodalom (Tamás Attila, Imre László Görömbei) és a nyelvészet (Nyirkos, Jakab, Keresztes, Sebestyén, Kálmán Béla) szobái oldalfolyosókról nyíltak. Szeretettel emlékszem Vica nénire (Szokolay Örsné), a tanulmányi ügyek legfőbb intézőjére.

A könyvtár életem első komoly könyvtára volt (régi magyar irodalmat tanulva jártunk a Református Kollégiumba is, de onnan nem lehetett kölcsönözni). Az olvasóteremben kb. 200 hely volt, én mindig a jobb oldali szabadpolchoz ültem közel, mint a bölcsészek általában. Jegyzetelni sokszor jöttem, de tanulni itt nem tudtam: menetrendszerűen ellenállhatatlan álmosság vett erőt rajtam - világéletemben fekve tanultam (sőt! sokszor írtam is).

Az Auditorium Maximumban ("audmax") gyakorolt a Pantha Rei, minden héten (1?, 2? nap) volt ott mozi, többször láttam, hallottam itt Cseh Tamást (és egy pillanatra mindig elhittem, hogy Vízi pohara fönnmarad a levegőben). Fölöttem járt - talán két évvel - Debreczeni József és Elek István, alattam kettővel Csengey Dénes, akiket később magával sodort a politika.

A kossuthos kollégista egyetemi élete első 2-3 évében a Benczúrban lakott, a Pallagi úton. Ezen az úton kocsizott Iunior és Gacsáry Emma Pallagra, ahová Rickl Mária száműzte őket. Pallagon nem jártam, a Benczúron túl csak a Biogálig ismertem a terepet - a gyógyszergyártás jellemző szagai az orrunkba ivódtak. A Benczúrban 8-10, sőt 14 ágyas szobák is voltak, vaságyak. (Ezt egy mai gimnazista, egyetemista el sem tudja képzelni.) S bár minden évben volt csótányirtás, ha karácsony után visszajöttünk, nemegyszer előfordult, hogy a szappantarttóból, a kazettás magnóból is csótány bújt elő. De köszönjük, jól voltunk: az alagsorban volt a tévészoba, remekül működött a kolirádió - vizsgaidőszakban időnként benyomták a "lazítani, próbálj meg lazítani" Hofi-számot -, nagy kosár- és focimeccsek mentek a pályán, sokan a folyosón tanultak, igazi közösségi szellem uralkodott, a csúcspont a "benczúrhancúr", a kollégiumi hét volt. A Google Earthön találtam ezt a fotót - "az egykori Benczúr Gyula Kollégium" felirattal. Némi kutakodás után kiderült, hogy az épület már nem létezik: 2008 tavaszán lebontották, megvette a gyógyszergyár, a helyén csomagolóüzemet épít. Eredetileg a reformátusoké volt, 1936-ban építették betegápolási célokra. Életem egy darabja tűnt el.

Később a Tótfában laktunk (Tótfalusi Kollégium) négyágyas szobákban - kényelmesebb volt, mint a Benczúr, de közösségi szempontból egy napon sem lehetett említeni vele. Már keverem, hogy melyik volt az egyes és kettes épület, de ha varjakat látok, azóta is az jut eszembe, hogy tél végén milyen hihetetlen mennyiségben szálltak fel esteledéskor a kollégium és az egyetem közötti füves-fás-bokros térségből. A két tömb között volt a Közművelődési Titkárság barakkszerű, földszintes épülete - ez sincs már meg, helyén kollégiumot (állítólag kétágyas szobákkal) emeltek.

A Tótfától gyalog mentünk a Simonyi abc-be, a Pálmába (az sem presszó már, hanem étterem), az út a Békás-tó mellett vezet, két éve a lányom jót játszott ott a játszótéren. Kis kitérővel megnéztük legkedvesebb Ady-szobromat, Melocco Miklós alkotása.

Képzeletben villamosra szállok, elmegyek a Kossuth térig: ott ma már díszburkolat van, szökőkút, főnix. Elballagok a Déri Múzeumig (2006-ban megnéztük a Munkácsykat, de Nórának a halotti kultusszal kapcsolatos dolgok tetszettek a legjobban), a Kölcseyig, a MODEM-ig (nagyon tetszik az épület kívül-belül, a tetőterasz, az Antal-Lusztig-gyűjtemény) - de ez már nem Szabó Magda (keresgélés közben találtam), nem is az egyetemista korom. El kell ide menni újra - a régi és új dolgokért. Talán a nyáron...

(A Google Earthön - az 5. és 7. kivételével a képek innen valók - egyébként sok fotó nem jó helyen van: a pesti(!), Dohány utcai zsinagóga nem messze a Benczúrtól, a Nagytemplomról két fotó szemből egy-két utcával a Refi mögött, a Békás-tóról egy a Nagyállomáshoz közel, a Petőfi tér közelében, az Ady-szoborról egy messze a Csónakázó-tó mögött... )