"Lassan több mint négy évtizede koptatom különböző iskolák folyosóit, tantermek tábláit. Mindig megpróbáltam legjobb tudásom szerint tanítani. Az utóbbi időben sajnos egyre kisebb eredményekkel. Nyilván bennem is lehet hiba, de eléggé objektív tények mutatják, hogy meglehetősen dominánsak a külső tényezők" - olvasom az ÉS-ben, akár én is írhattam volna. Aztán - bár továbbra is van, amivel egyetértek - egyre többször megakadok.
"A szülők általában látják, hogy gyenge a gyerek tudása, és nehéz otthon korrigálni az iskolában felszedett neveltségi hiányokat, torzulásokat" - eltekintve a megfogalmazástól (hiányt, sőt torzulást felszedni!?) is azt gondolom: hm... A jól nevelt gyerekeket ezek szerint a tanárok megfosztják jólneveltségüktől - otthon a szülők nem győznek korrigálni.
"Mindez az oktatásirányításban az utóbbi tíz-tizenöt évben kialakított rendszerrel hozható összefüggésbe, nevezetesen azzal, hogy tulajdonképpen megszűnt az iskolai oktatás ellenőrzése, nagy önállóságot kaptak az oktatási intézmények mind a tananyagok, mind az oktatási-nevelési módszerek tekintetében. Mondhatni: lényegében bedobták a gyeplőt." (Mármint kik dobták be a gyeplőt? Az oktatásirányítás? A rendszer? Az oktatási intézmények? Csakhogy pontosan értsük...) Csak nem gondolja a cikk szerzője, hogy egy adott tanárnál évente egy-két órát látogató szakfelügyelőtől működött jobban a rendszer? (A szakfelügyelet egyébként 1985-ben szűnt meg.) De miért szűnt volna meg az ellenőrzés? Az iskolák pedagógiai programját elfogadás előtt a fenntartó szakértővel véleményezteti, a napi pedagógiai munka ellenőrzésére az iskolavezetés és a munkaközösség-vezető hivatott. Az a sokat hangoztatott túlzott önállóság a tananyagok esetében... Vizsgálta valaki, hányféle tanterv alapján dolgoznak az alap- és középfokú oktatásban? Tévedés, hogy ahány iskola, annyi tanterv. Biztos vagyok benne, hogy az iskolák zöme mintatanterveket vett át vagy igazított magára.
De csak ezután jön a java. "Számoljunk: pár év tanítás után a pedagógusoknak általában nincs szükségük külön időre az órákra készüléshez." Valóban? Vagy mindenki magából indul ki. Szerintem iskolafoka és szakja válogatja, hogy mennyi időre van szükség. Én például az elmúlt két hétben Harriet Beecher-Stowe, Szabó Magda és Szerb Antal egy-egy regényét tanítottam, a három együtt több mint 1100 oldal, csak elolvasni - és ez még csak az előkészület.
S a neveléstudományok kandidátusa tovább számol: "A tanév többnyire 33 tanítási hét, a heti kötelező óraszám 18-24 negyvenöt perces óra." Hol? A közoktatási törvény általános iskolában 181, középiskolában 180 tanítási napot ír elő (ebben nincs benne az 5 ill. 6 tanítás nélküli munkanap, pl. osztálykirándulás, nincs benne az érettségi sem), heti 5 munkanappal számolva ez 36 tanítási hét. A kötelező óraszám a közoktatásban 22-nél csak a gyakorló iskolákban kevesebb (ahol a vezetőtanárnak egyéb kötelezettségei is vannak). Negyvenöt perces óra... s vajon úgy gondolja a kandidátus, hogy a szünetben a tanár szabadságon van?
"A közoktatásban (általános és középiskola) a pedagógusok átlagos éves bruttó bére (nem a jövedelem!) már 2006-ban meghaladta a 2,5 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy a „katedrán töltött" egy munkaórára eső bruttó bér több mint az 5000 (ötezer) forint. " Aha. De a tanár munkaideje nem egyenlő a katedrán töltött órák számával. "Tudom, vannak a tanárnak más feladatai is, de a jelenlegi rendszerben részben magától a pedagógustól függ, hogy ez hány (szerintem mindig száznál jóval kevesebb) százalékkal növeli meg az osztályteremben töltött kötelező munkaidőt." Szerinte. Én meg tapasztalatból tudom, hogy nem így van.
"Igen, lehet hivatkozni más értelmiségi vagy egyéb munkakörökre, azok bérezésére, de a fent kiszámolt pedagógusi órabér nem minősül méltánytalanul alacsonynak." Nem, csak értelmiségi munkakörökre lehet hivatkozni, mert a tanárok diplomások, netán többdiplomások. Más összefüggésben azt is írja a szerző, "közismert, hogy a magyar pedagógusképző intézmények felvételkor nem a legjobb diákok közül válogathatnak". S vajon a legjobbak miért nem mennek oda? A pálya presztízse nem függ össze a kereseti lehetőségekkel? Nincs itt valami logikai bukfenc?
"A szülők általában látják, hogy gyenge a gyerek tudása, és nehéz otthon korrigálni az iskolában felszedett neveltségi hiányokat, torzulásokat" - eltekintve a megfogalmazástól (hiányt, sőt torzulást felszedni!?) is azt gondolom: hm... A jól nevelt gyerekeket ezek szerint a tanárok megfosztják jólneveltségüktől - otthon a szülők nem győznek korrigálni.
"Mindez az oktatásirányításban az utóbbi tíz-tizenöt évben kialakított rendszerrel hozható összefüggésbe, nevezetesen azzal, hogy tulajdonképpen megszűnt az iskolai oktatás ellenőrzése, nagy önállóságot kaptak az oktatási intézmények mind a tananyagok, mind az oktatási-nevelési módszerek tekintetében. Mondhatni: lényegében bedobták a gyeplőt." (Mármint kik dobták be a gyeplőt? Az oktatásirányítás? A rendszer? Az oktatási intézmények? Csakhogy pontosan értsük...) Csak nem gondolja a cikk szerzője, hogy egy adott tanárnál évente egy-két órát látogató szakfelügyelőtől működött jobban a rendszer? (A szakfelügyelet egyébként 1985-ben szűnt meg.) De miért szűnt volna meg az ellenőrzés? Az iskolák pedagógiai programját elfogadás előtt a fenntartó szakértővel véleményezteti, a napi pedagógiai munka ellenőrzésére az iskolavezetés és a munkaközösség-vezető hivatott. Az a sokat hangoztatott túlzott önállóság a tananyagok esetében... Vizsgálta valaki, hányféle tanterv alapján dolgoznak az alap- és középfokú oktatásban? Tévedés, hogy ahány iskola, annyi tanterv. Biztos vagyok benne, hogy az iskolák zöme mintatanterveket vett át vagy igazított magára.
De csak ezután jön a java. "Számoljunk: pár év tanítás után a pedagógusoknak általában nincs szükségük külön időre az órákra készüléshez." Valóban? Vagy mindenki magából indul ki. Szerintem iskolafoka és szakja válogatja, hogy mennyi időre van szükség. Én például az elmúlt két hétben Harriet Beecher-Stowe, Szabó Magda és Szerb Antal egy-egy regényét tanítottam, a három együtt több mint 1100 oldal, csak elolvasni - és ez még csak az előkészület.
S a neveléstudományok kandidátusa tovább számol: "A tanév többnyire 33 tanítási hét, a heti kötelező óraszám 18-24 negyvenöt perces óra." Hol? A közoktatási törvény általános iskolában 181, középiskolában 180 tanítási napot ír elő (ebben nincs benne az 5 ill. 6 tanítás nélküli munkanap, pl. osztálykirándulás, nincs benne az érettségi sem), heti 5 munkanappal számolva ez 36 tanítási hét. A kötelező óraszám a közoktatásban 22-nél csak a gyakorló iskolákban kevesebb (ahol a vezetőtanárnak egyéb kötelezettségei is vannak). Negyvenöt perces óra... s vajon úgy gondolja a kandidátus, hogy a szünetben a tanár szabadságon van?
"A közoktatásban (általános és középiskola) a pedagógusok átlagos éves bruttó bére (nem a jövedelem!) már 2006-ban meghaladta a 2,5 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy a „katedrán töltött" egy munkaórára eső bruttó bér több mint az 5000 (ötezer) forint. " Aha. De a tanár munkaideje nem egyenlő a katedrán töltött órák számával. "Tudom, vannak a tanárnak más feladatai is, de a jelenlegi rendszerben részben magától a pedagógustól függ, hogy ez hány (szerintem mindig száznál jóval kevesebb) százalékkal növeli meg az osztályteremben töltött kötelező munkaidőt." Szerinte. Én meg tapasztalatból tudom, hogy nem így van.
"Igen, lehet hivatkozni más értelmiségi vagy egyéb munkakörökre, azok bérezésére, de a fent kiszámolt pedagógusi órabér nem minősül méltánytalanul alacsonynak." Nem, csak értelmiségi munkakörökre lehet hivatkozni, mert a tanárok diplomások, netán többdiplomások. Más összefüggésben azt is írja a szerző, "közismert, hogy a magyar pedagógusképző intézmények felvételkor nem a legjobb diákok közül válogathatnak". S vajon a legjobbak miért nem mennek oda? A pálya presztízse nem függ össze a kereseti lehetőségekkel? Nincs itt valami logikai bukfenc?
Itt egy KSH-adatsor a szellemi foglalkozásúak havi nettó átlagkeresetéről.
A cikk végén néhány ötlet a közoktatási rendszer megjavításához:
- „…irodalomból szerintem jelentősen emelni kellene a memoriterek számát”- sok fontos dolog lenne, ez speciel nem tartozik a kardinális kérdések közé.
- „…a tantárgyi struktúrában meg kellene szüntetni a „könnyű tárgyak" dominanciáját, ami szerintem a természettudományos tantárgyak és a matematika erősítését jelentené.” Ezek szerint a humán tárgyak a könnyűk. Fájdalom, a magyar már rég nem az.
- „A közoktatás törzsanyagát a helyi tantervekben nagyobb arányban kellene kötelezővé tenni. És ellenőrizni azok megvalósulását!” Avítt a szóhasználat, a törzsanyag évtizedekkel ezelőtti időket idéz. De a törzsanyag törzsanyag – abban akkor sem lehetett válogatni. Most a Nat van érvényben, ehhez készültek kerettantervek, azok előírják a „törzsanyagot”, és felülről szabályoz a kétszintű érettségi követelményrendszere is.
A cikkíró a nemrég ismertetett elképzelést – állami iskolákat! - nem megnevezve, de érezhetően amellett foglal állást. Én is mellette vagyok, de így nem. Vagy inkább: nem így. Javítható lenne? - kérdezi a szerző. Miért? Van más lehetőség?
A cikk végén néhány ötlet a közoktatási rendszer megjavításához:
- „…irodalomból szerintem jelentősen emelni kellene a memoriterek számát”- sok fontos dolog lenne, ez speciel nem tartozik a kardinális kérdések közé.
- „…a tantárgyi struktúrában meg kellene szüntetni a „könnyű tárgyak" dominanciáját, ami szerintem a természettudományos tantárgyak és a matematika erősítését jelentené.” Ezek szerint a humán tárgyak a könnyűk. Fájdalom, a magyar már rég nem az.
- „A közoktatás törzsanyagát a helyi tantervekben nagyobb arányban kellene kötelezővé tenni. És ellenőrizni azok megvalósulását!” Avítt a szóhasználat, a törzsanyag évtizedekkel ezelőtti időket idéz. De a törzsanyag törzsanyag – abban akkor sem lehetett válogatni. Most a Nat van érvényben, ehhez készültek kerettantervek, azok előírják a „törzsanyagot”, és felülről szabályoz a kétszintű érettségi követelményrendszere is.
A cikkíró a nemrég ismertetett elképzelést – állami iskolákat! - nem megnevezve, de érezhetően amellett foglal állást. Én is mellette vagyok, de így nem. Vagy inkább: nem így. Javítható lenne? - kérdezi a szerző. Miért? Van más lehetőség?
„…irodalomból szerintem jelentősen emelni kellene a memoriterek számát”
VálaszTörlésEz mire lenne jó? Elveszi az időt a lényegtől.
Az oktatási rendszer fejlesztéséről Pálinkás volt okt. miniszter nevével fémjelzett "pedagógus életpálya" modell jutott eszembe. Azután szemléltető példaként az Esztergomi Szent István Gimnázium Igazgatójának és tanárainak "életpályája". Talán békén kellene hagyni a pedagógusokat, a politikát teljesen kizárni az iskolákból, az értékelést a "felhasználókra" bizni.
VálaszTörlés