2009. március 3., kedd

Példabeszéd

(A mai nap margójára - tanítványaimnak)

A húslevesfőzéshez sok idő kell. Egy Knorr vagy Maggi húsleves 10 perc alatt kész van. A végeredmény leves, a főzés mint feladat teljesítve: a gyomor megtelik.

Lehet, hogy az igazi húsleves a rászánt idő ellenére sem tökéletes: kifelejtettük belőle a karalábét, vagy elvonta más a figyelmünket, túl nagy volt a fazék alatt a láng, s zavaros lett.

De mi köze ennek az igazsághoz?

Azt gondolja-e a valódi húsleves készítője, hogy legközelebb ő is csak zacskós levest csinál? Haragszik-e arra, aki csak 10 percet szán a levesfőzésre? Az számít-e neki, hogy lám, a zacskós levest is megette a család?

Azt gondolja-e a zacskós leves készítője, hogy ő tud főzni, sőt a húslevesfőzés rejtelmeiről értekezést írni? Vagy esetleg úgy véli, hogy nem is érdemes megtanulni főzni? Annyi minden mással el lehet tölteni az időt…

A zacskós leveseket előállító gyárak prosperálnak, készítményeikre egyre nagyobb igény mutatkozik, mert megkönnyítik a háziasszonyok dolgát. Lassan felnőnek gyerekek, akik a zacskós levesen kívül más levest nem ismernek. De mindez azt jelenti-e, hogy mi, a valódi levesek kedvelői hülyék vagyunk?

Update március 5-én a kommentek után
„Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában van a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!”

A teljes szöveg itt.

5 megjegyzés:

  1. Az elején azt hittem, hogy most éppen Örkény megy. :)
    Kell a zsacskós is, anélkül nem tudnánk értékelni a valódit.

    VálaszTörlés
  2. Az első 3 bekezdés szándékosan örkényes - a többi már csak a dolog túlbeszélése, ha úgy tetszik: magyarázat azoknak, akik nem ismerik Örkényt.

    VálaszTörlés
  3. Tehát a húslevesnél tartottunk. Mindig tudtam, hogy hátulról kell kezdeni, mert elklikkeltem, s most kezdhetem előlről. Van zacskós, kockás, de van igazi is, csak ahhoz sok és, ráadásul vegyes hús, velőscsont, házi metélt tészta és sok idő kell.
    Bízom benne, hogy egyszer még találunk valamilyen alkalmat általam igazinak vélt bemutatására.Nagyszerű lenne egy versenyt szervezni!
    Nem nagyképűség, de én nyernék!

    VálaszTörlés
  4. Én nem Örkényre asszociáltam, hanem önkényre. Zacskós politikusmischungra...

    VálaszTörlés
  5. Belinek igaza van! A valódi, az igazi csemege: kanalazni a drága aranyságra levet, benne a jó házilag gyúrt tésztával, mely annak idején – úgy 40 évvel ezelőtt, gyermekkoron, tájékán (oh, de rég volt!!!) – csak azzal dukált, mégpedig frissen, vasárnap reggel készített tésztával, amit drága édesanyám, vagy nagymamám - malomból hozott házi liszttel és friss házi tojással - készített. A legjobban az eperlevéllel (formáját tekintve) befőzött húslevest szerettem. Csak azt nem tetszett, hogy minket, gyerekeket raktak oda szétszedni, mert ugyebár a derelyemetszővel felvágott tésztát szét kellett szedni, amit aztán tiszta fehér, kikeményített abroszra tettetek, hogy délig, míg elkészült a leves addig száradjon.
    No persze a velős csont sem hiányozhatott, amit aztán pirítóssal, még a leves előtt ettünk meg.
    Ma még gyakori nálunk a húsleves, de sajna’ a gyerekek, nem igazán vannak oda érte. Nekik a zacskós – én már csak úgy mondom, hogy „műkaja” - a menő!
    Beli! Még szavadon fogunk!
    Anyóka
    Ui.: Amúgy a házilag készített sem vesz el sok időt, s a különbséget „zongorázni” lehet!

    VálaszTörlés