Berlin(i fal)

Nem jártam Berlinben, nem láttam a falat, s most, 20 évvel a lebontása után jutott el a tudatomig, hogy ez nem egyszerűen kettészelte a várost, nem csak Kelet-Berlin felé emelkedett: Nyugat-Berlin körbe volt kerítve, hisz tőle a másik három égtáj irányába is NDK-területek feküdtek. Evidens, de rám most a megvilágosodás erejével hatott a Népszabadság-grafika . Először csak az volt gyanús a szövegben, hogy 160 km hosszú, aztán az, hogy vidéken a (3,75 m magas) betonfalat (3 méteres, sűrű szövésű) drótkerítés helyettesítette. Csak másodjára fogtam fel a térképen körben kirajzolódó határt.

A megvalósult, majd 30 évig létező abszurditás, ami egy idő után nem (?) látszik abszurditásnak, amit adottnak tekintenek, amihez alkalmazkodnak... S nem kellene 3. személyt használnom.

Kertész Imre K. dossziéját olvasom - nem először, lassan. "A 1989-es fordulat nem a Kádár-rendszerből következett, hanem "kívülről" érkezett, valahonnan messziről, ahol az igazi történelem zajlik. Megint alkalmazkodni kellett az új helyzethez, mint annyiszor, s ez sürgősebb volt annál, semhogy visszatekintsünk, honnan is érkeztünk. Azt hitték, a Kádár-rendszer sarát le lehet vakarni a cipőjükről. Nem lehet, és a kurta emlékezetből mindenféle frusztrációk származnak. A nacionalizmusban tükröződő félelem és öngyűlölet csak az egyik; az iránytalanság vagy a Kádár-rendszer iránti nosztalgia a másik."

' S kicsapták a nemzetből, mint visszaeső bajkeverőt.'