Írás

Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nagyon nagy szegénységben éltek. Mégis mindig azon tűnődtek, hogy őnekik miért nem lehet gyerekük.

Volt viszont egy csodálatos almafájuk. Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. Amint az almafa mellé ért, egyszer csak lepottyant arról három alma. (Így szólt a mese eleje.) Felveszi az egyiket, megeszi, aztán a másikat és a harmadikat. Bemegy a házba, elújságolja a szegény embernek, hogy mi történt. Másnap elmegy a szegény asszony a fonóba, ott is elmesélte, csodálkoztak, hogy lehet ez, hogy pont akkor esett le az a három alma. Kilenc hónap múlva gyönyörű gyermekei születtek a szegény asszonynak: egyik vörös, másik szőke, harmadik barna.

Mikor már felnőttek és megöregedtek, meghaltak. Itt a vége, fuss el véle.

A beszélő növények országában jártam

Én sosemvoltországi törpe manócska vagyok. Málnabogár a nevem, mert szeretem a málnát és a bogarat egyaránt. A szüleim is törpék, törpe mama és törpe apa, és mindig kását adnak.

Elindultam egyszer vándorolni, mert nem akartam örökre kását enni. Ahogy mentem, mendegéltem, találtam egy almát. Bele akartam harapni, de elkezdett az alma könyörögni, hogy hagyjam meg az életét. Meg is hagytam az életét, és mentem tovább. Elálmosodtam, és lefeküdtem aludni egy tó partjára. Amint ott aludtam, valami felemelt, és soha többé nem láttam a napot, mert attól a perctől a gyökerek országába tartoztam.

A gyökerek nagyon sokat beszéltek hozzám. Az a két év, amit ott töltöttem, nagyon jó volt. Máskor is elmegyek szerencsét próbálni.


Hamupipőke és a kis földönkívüli

Amikor Hamupipőke elhagyta az üvegcipőjét, egy kis földönkívüli talált rá az erdő közepén. Nagyon megörült neki és hazavitte.

Hamupipőke szőrén-szálán (:)) kereste másnap az eltűnt cipőt, de nem találta. Egyszer csak találkozott a kis földönkívülivel. Megkérdezte tőle:
- Nem láttál egy szép üvegcipőt?
Azt mondta a kis földönkívüli:
- De láttam, ott van a kuckómban.
Erre megörült Hamupipőke, odarohant és fölvette a lábára. A kis földönkívüli is örült, hogy örömet szerzett Hamupipőkének.

Megköszönte Hamupipőke a kis földönkívülinek, hogy megtalálta és gondját viselte a cipőnek. Még máig is élnek, ha meg nem haltak.


A bátor kis kövikígyó

Volt egyszer egy kis kövikígyó, ez a kövikígyó nagyon bátor volt.

Elindult egyszer vándorútra a kis kövikígyó. Találkozott egy medvével. Mondja a medvének a kis kígyó:
- Hát te hova mégy medvekoma?
Azt mondja a medve:
- Ne beszélj úgy velem, mintha a komád volnék!
- Tudod-e, hogy én nagyon bátor vagyok? - kérdezte a kis kövikígyó.
- Most már tudom - mondta a medve.
A beszélgetésből veszekedés lett, mert mind a kettő azt mondta, hogy ő az okosabb, persze egyiküknek sem volt igaza.

Itt a vége, fuss el véle, Szent Péter elébe.

Ezek a gyermek történetei az utóbbi hetekből: vagy a mese kezdete, vagy a cím volt adott. Kezdi megszokni, hogy bekezdésekre tagoljon - a párbeszéd jelölése nehezebben megy, olykor rendetlenül használja az ékezeteket, nem figyel a helyesírásra. Egy mesét kijavítva újra leírt: ha van türelme, nagyon szép. Ha vannak is benne bakugrások, a fantáziájával, a nyelvi fordulatok használatával elégedett vagyok.