Nosztalgiaféle

Mangalicazsírt vettünk a piacon, ezzel kenem meg a pirítóst, lilahagymát eszem hozzá vacsorára (bár gyerekkoromban fokhagymával dörzsöltük be). Hétközben emlegettem a nagyanyámféle túrós lepényt, tegnap megsütöttem - nem a kapros változatot, azt a gyermek nem szereti. Két-három hete elkészült az első adag birsalmasajt (4 kg massza még a mélyhűtőben várja, hogy ez elfogyjon). Gyerekkori ízek, nosztalgia...

Most mandula és mogyoró van benne.

Visszahozhatatlan, de belülről ismert világ felidézésének kedvéért egész délután az Ondrok gödrét olvastam, itt-ott felütve, továbblapozva - nem régi, nagy élmény a könyv, különösen ajánlom M.R.-nak, ha véletlenül idetévedne. Most pedig, miközben írok, Szvorák Katalint hallgatom.

S eszembe jut a népi-urbánus ellentét, a máig ható. Hogy hol vagyok én... Hogy mennyivel összetettebb a világ, mint az árokpart két oldaláról láttatják.