Ceruzaforgácsok

I.

József Attilát tanítok hetek óta, ma az 1935-ben született Levegőt! c. versét. Eltelt 73 év, s aktualitása mit sem változott, elég csak a közelmúlt történéseire, pl. az UD Zrt.-botrányra gondolni. A hatalom természete, a hatalom akarása - úgy látszik - változatlan. Nem transzponáltam napjainkra, a tájékozottak talán megteszik maguktól.

„Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.”

„Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet,

hogy könnyebben tenghet,aki alattomos.”

Illúziók és illúzióvesztések láncolatából áll össze az ember élete, de talán a történelem is. Eljött a szabadság, finomult a kín…
(„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet…"

„Majd a szabadság békessége/is eljön, finomúl a kín –”)

II.
Határozatlan idejű sztrájk kezdődött hétfőn reggel hét órakor az egri Markhot Ferenc Kórházban – olvasom a Hírszerzőn. (…) Mánya Kristóf, az egyik kórházvédő … elmondta, nem véletlenül esik a munkabeszüntetés kezdete a nemzeti gyásznapra, mivel "az itt dolgozók szinte mártírok, sok szenvedést kellett eltűrniük az elmúlt fél évben".

Micsoda mértékvesztés! Akár igazuk is lehet, de már nem tudom komolyan venni.

III.
Publicisztikákat olvasva, sokszor az a benyomásom, hogy divat a ’jaj-de-laza-vagyok’ attitűd. Van, amikor és van, akinél el is tudom fogadni. De a lazaság 'csinálása' vagy a jópofizás visszatetsző.

Ezt a cikket többször majdnem abbahagytam, pedig alapvetően egyetértek vele: „Van egy komoly (és pártelfogultságot nélkülöző) társadalmi bázis, amely elutasít bármiféle szélsőséget. A hungarista, ultranacionalista, fajgyűlölő eszmevilágot éppúgy, mint a szélsőbalt, a kommunizmus (vagy kádárizmus) dicsőítését, bűneik mentegetését, továbbá a vallási fundamentalizmust. Che Guevarát ugyanúgy nem tartjuk demokrácia-kompatibilisnek, ahogy Wass Albertet sem.”

De mit keresnek benne ilyen kifejezések: „számbelileg lekonkurálja a Chartát”, „ordas individualista habitusunk végett semmiféle tömegrendezvényre nem gerjedünk” (ráadásul: miatt!), „süllyedt a felvonulás renoméja”, „ezután gondoskodva lett róla”? Brrr… A publicista nem bízik gondolatai erejében?

Ennél jobban csak a gügyögést utálom.