A gyermek már alszik, a helyemen persze. A hétvége számára több szempontból is ünnep: számítógépezhet, mozizhat, ráadásul nálunk is alhat. Tegnap voltunk hármasban a Simon-Júda vásárban: a sétálóutcán kulturált körülmények között igényes áruk - tovább nem mentünk. Nem akartunk vásárolni, csak szétnézni, inni egy sört. A kedvenc kocsmánk tele volt, a Sipos-udvarban ültünk le. Találtunk egy új, szépen kialakított belső udvart panzióval, kávézóval, étteremmel, kis játszótérrel: Welya a neve. Hazafelé a hídon már sötétben jöttünk vissza: mindig lenyűgöz a Várhegy látványa.
Aztán ma Nóra újra átment apával: körhintázni akart, gumicukorra és kürtőskalácsra fente a fogát. Aztán nem ült fel semmire. A mi óvatos duhaj lányunk szerint nem volt semmi kisgyereknek való, csak félelmetes hinta, borzalmak háza… (Tegnap az étteremben a dekorációhoz tartozó lovagi páncéltól is félt, iskolába menet messze kikerül egy-egy kutyát, de még vitázó vagy hevesen gesztikuláló embereket is.) Mégis jól érezte magát, a több kilométeres gyaloglástól alaposan elfáradt. De csak apa szunyókált, ő gépezett. Hétvégenként szabad egy órát. (Nyári szünetben az volt a szabály, hogy amennyit olvas, annyit gépezhet.) Aztán kicsit rajzolt, félórát hangosan olvasott.
S jött volna a mozizás, de apának nem akaródzott. Akkor született ez a rajz.
Tévét egyáltalán nem nézünk (kivéve: ő az esti mesét), de videót, dvd-t igen. Tegnap megint megnézte a Queent, ma kettesben egy Louis de Funés-filmet. Itt ültem a gépnél, olvastam, s harsány hahotázások jelezték a vita utáni egyetértést.
Szép kis gyűjteménye van az MTV fénykorában készült klasszikus művek filmfeldolgozásaiból (Ludas Matyi Soós Imrével, A fekete város, A kőszívű ember fiai, A Pál utcai fiúk, Az aranyember…), gyerek- és ifjúsági filmekből (Tüskevár, Tündér Lala, János vitéz, A Tenkes kapitánya, A koppányi aga…), de többször látott egy-egy Kusturica- és Menzel-filmet is, a Magyar vándort, sőt az Életvonatot is. S igaza van, ehhez nincs feltétel. Apa szoktatta rá: hétvégén mozi van.
Én meg élvezem, hogy bagoly lehetek. Még holnap sem kell korán kelnem.
Tévét egyáltalán nem nézünk (kivéve: ő az esti mesét), de videót, dvd-t igen. Tegnap megint megnézte a Queent, ma kettesben egy Louis de Funés-filmet. Itt ültem a gépnél, olvastam, s harsány hahotázások jelezték a vita utáni egyetértést.
Szép kis gyűjteménye van az MTV fénykorában készült klasszikus művek filmfeldolgozásaiból (Ludas Matyi Soós Imrével, A fekete város, A kőszívű ember fiai, A Pál utcai fiúk, Az aranyember…), gyerek- és ifjúsági filmekből (Tüskevár, Tündér Lala, János vitéz, A Tenkes kapitánya, A koppányi aga…), de többször látott egy-egy Kusturica- és Menzel-filmet is, a Magyar vándort, sőt az Életvonatot is. S igaza van, ehhez nincs feltétel. Apa szoktatta rá: hétvégén mozi van.
Én meg élvezem, hogy bagoly lehetek. Még holnap sem kell korán kelnem.
"az volt a szabály, hogy amennyit olvas, annyit gépezhet."
VálaszTörlésde okos lennék.
Csak olvasott.
VálaszTörlésLouis de Funes nálunk is nyerő:) Egyik új szerzemény a "Felszarvazák őfelségét" c.
VálaszTörlésHa még nem láttátok, szívesen kölcsönadom:))
Gigi