Ma volt a Szent István Galéria évadnyitása: képek, zene, versek. Minden elismerést megérdemel egy fiú, akinek 15 éves korára 60 000 fotója van – köztük nem egy, amivel együtt tudnék élni (ha lenne még itthon szabad falfelület). H. Krisztina pedig úgy mond verset, hogy az embernek futkos a hátán a hideg. 16 éves, s már a második önálló estjét látom-hallom, imponálóan széles a repertoárja, Előszó, Fortissimo, Mennyből az angyal egymás után – egy profi színésztől sem csekélység. Osztálytársak játsszák a zenei betéteket, a szervezésben, lebonyolításban igazi csapatmunka. Ma este megint jó volt istvánosnak lenni. Újra meggyőződtem róla: az irodalom a világ legfontosabb dolgai közé tartozik, a líra pedig az emberi elme csúcsteljesítményei közé – igaz, semmi haszna, csak élni segít.
S aki élni segít, akiért élni érdemes: a gyermek. Az olvasókönyvükben van egy szöveg a négy őselemről, s házi feladatként rajzolt hozzá. Hát, én sosem tudtam rajzolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése