Derűt, békességet, egészséget kívánok minden kedves olvasómnak!

Szent István Gimnázium 2009 (2.)

Szeptember

3-án volt a 2. flashmob: "Körülbelül kétszáz fős tömeg gyűlt össze hat órára a Széchenyi téren, miközben az a mellett álló városházán elkezdődött a testületi ülés. A szimpátiatüntetésen a "Szent Istvános" szülők és a velük egyetértők népdalokat énekeltek, hogy így mutassák meg a testületnek: kiállnak a gimnázium és az elbocsájtott tanárok mellett."

6-án Orbán Viktor egy konferencia alkalmából Esztergomba látogat - a Jobbik lefoglalja Szent István teret: szimpátiatüntetést jelent be "a Szent István Gimnáziumért, az elbocsátott Istvános tanárok mellett, valamint tiltakozik a Meggyes Tamás féle városvezetés ellen."

A tüntetők egy levelet szeretnének átadni a Fidesz elnökének: "Mi, a Szent István Gimnázium szimpatizánsai, jelenlegi és volt diákjai és családtagjaik ezúton kell, hogy kérjük az Ön segítségét, hogy úgy is mint városunk díszpolgára tegyen valamit az ellen a méltánytalan bánásmód ellen, mellyel Esztergom város polgármestere és képviselő testülete iskolánk dolgaival kapcsolatban viseltettek és viseltetnek. Értjük ez alatt az iskola elhelyezésének körülményeit, működtetését, az iskolavezetés leváltásának módját és indokát, az új vezetés kinevezésének érthetetlen magyarázatát és személyét, a vezetés által kezdeményezett fegyelmi eljárások vállalhatatlan, demokratikus országban elképzelhetetlen folyamatát és eredményét, diákok, tanárok és szülők alkotmányos jogainak mérhetetlen sárba tiprását."

Orbán Viktor azonban kikerüli a találkozást, a hátsó bejáraton közlekedik, s amikor egy újságíró mégis szóra bírja, a következő, az adott helyzetben abszolút értelmetlen választ adja: "ha a polgárok nem elégedettek az önkormányzat működésével, megoldást csak a kormányzattól remélhetnek. Készülünk a kormányzásra, de egyelőre semmilyen eszköz nincs a kezünkben, hogy segítsünk az embereknek".

A tüntetésen a gimnázium volt a közös nevező, nem politikai szimpátia alapján döntöttek az emberek a részvétel mellett: fideszesek is voltak lenn a téren, miközben a Sötétkapu fölött néhány fideszes és fidelitászos (talán helyesebb lenne azt mondani: M.T.-párti) a kormányt hibáztatta az iskolák tönkretételéért. Speciel az István lezüllesztését nem lehet a nyakába varrni.

6-án az Élőlánc Magyarországért elnöksége nyilatkozatot adott ki: "A választásokra készülő ellenzéki párt nem hagyhatja szó nélkül az esztergomi polgármester túlkapásait. Az emberek inkább hisznek a tetteknek, mint a szavaknak: a Szent István Gimnázium tanárai ellen folyó büntetőhadjárat lerontja az önkormányzati munka demokratizálását, a pedagógusok jobb megbecsülését ígérő ellenzéki nyilatkozatok hitelét." Az Élőlánc 8-án találkozót rendezett a budapesti Parlament Caféban, ahol a sajtó képviselői megismerkedhettek az elbocsátott istvános pedagógusokkal.

14-én a KEMMA-ban megszólal a PDSz elnöke, aki sok órát végigült velünk a vizsgálóbizottság előtt, így nem lehet olyan naiv, hogy azt gondolja, jószolgálati tevékenységének értelme van, hogy írott malasztnál többet jelent, hogy "... mindenképpen szükség lenne egy közvetlen, tisztázó megbeszélésre Meggyes Tamás és az érintettek, vagyis a diákok és a tanárok között", vagy "a polgármester támogatólag nyilatkozott a közvetlen megbeszélés tekintetében." (Vö. "Ezek olyan aljas emberek...") A PDSz többször tervezett sajtótájékoztatót az István-ügyben - aztán nem tartott. Bár az elnök "jogszerűtlen fegyelmik határozatai"-ról beszél, a országos terjesztésű sajtó elé - ki tudja, miért - nem állt ki. Az elbocsátott szakszervezeti tagok úgy ítélték meg, hogy ez nem elégséges érdekképviselet, s kiléptek a PDSZ-ből.

21-én Winkfein Csaba országgyűlési képviselő azonnali kérdést intézett az oktatásügy irányítóihoz, az államtitkár válaszolt: "Magyarországon a legtöbb oktatási intézményt az önkormányzatok tartják fent, ezért a kormány hatásköre korlátozott a szakmailag vitatható önkormányzati döntésekkel szemben."
"Winkfein Csaba beszámolt arról is, hogy frakciótársával, Tatai-Tóth Andrással törvénymódosítást nyújtanak be, hogy az önkormányzatok az iskolaigazgatók kinevezésekor ne hagyhassák figyelmen kívül a szülők, a tantestület, az iskolaszék és a diákönkormányzat véleményét."
A polgármester reagálása: "A Szent István Gimnázium élére az önkormányzat a legalkalmasabb és legmegfelelőbb igazgatót választotta meg öt évre. Az igazgató munkájának első éve hibátlanul telt el."

És így tovább. Nyilatkozik az igazgató, a polgármester - minden törvényes, a tanulók érdekeit szolgálja, a tanárok tették politikai csatatérré az iskolát, az önkormányzat felelősségteljesen gondolkodik és cselekszik...

A 26-ai Hídlapban megjelenik egy hatoldalas írás a gimnáziumról, 28-án kikerül a város hivatalos honlapjára is: Esztergom Város Önkormányzata Képviselő-testületének állásfoglalása a Szent István Gimnáziummal kapcsolatban. Korábban már írtam róla: a kívülállónak, az István történetét nem követő olvasónak az derülhet ki, hogy van itt egy gondoskodó, az iskolának csak a legjobbat akaró, előrelátó, nagy felelősségérzettel jellemezhető önkormányzat és az önkormányzattal szembeforduló maroknyi tanár, akik gyerekeket vonnak be küzdelmükbe.
Az állásfoglalást minden istvános gyerek szülei tájékoztatására borítékolva kézbe kapja - a miniszter, akinek a kezdeményezésére az állásfoglalás született, nem (mint az jóval később kiderül).

Update: ami kimaradt.
Az egyik munkaközösség vezetőjének megválasztanak és kineveznek egy olyan új kollégát, aki gyakornok (vagyis nincs 3 év tanítási gyakorlata), mentora van. Így előáll az a nevetséges helyzet, hogy tanári feladatkörében szakmai vezetője van (gyakornoki ideje alatt meg kell ismerkednie az iskola minden dokumentumával, órát kell nála látogatni, 3 év tanítási gyakorlat után minősíteni kell őt...), munkaközösség-vezetőként pedig ő az x év tanítási gyakorlattal rendelkező kollégái szakmai vezetője. Nonszensz.

Szent István Gimnázium 2009 (1.)

január

Átadják a "nyaktag"-ot: itt kap helyet a könyvtár, kialakítanak egy informatikatermet (még hosszú ideig nem működik kifogástalanul (pl. nincs bekötve az internet), az új, de kissé elavult gépeket a humán szakos igazgató választja ki és veszi meg), egy konditermet, és kap egy szobát a diákönkormányzat.

"A fejlesztés folytatódik, szeptemberig a dísztermet, az éttermet és a volt Hell kollégiumot is helyreállíttatja a város" - írja tudósításában a Hídlap, ez utóbbiba költözne az Arany János Általános Iskola. (A fejlesztés el sem kezdődik.)

február

A leendő hetedikesek jelentkezési határideje febr. 20. volt. Hosszú évek óta először nincs felvételi vizsga, de a beiskolázás meglehetősen érdekesen alakult.

(Emlékeztetőül: bizonytalanságot keltő tényezők tavalyról:
1. "az iskola számára eleve ideiglenes helyként volt kijelölve a kertvárosi volt Hell középiskola épülete, amelyet felújítottak hogy fogadni tudja a diákokat és most folytatódik a felújítás. Lesz ebédlő és közösségi terem, új tantermeket alakítanak ki és ide kerül az Arany János Általános iskola, amelynek eredetileg is ez volt új helyként kijelölve. A gimnázium egyes osztályainak elhelyezésére a szomszédos Oktáv Továbbképzőben bérelnek majd termeket, ahol kényelmes és jó körülmények között tanulhatnak a fiatalok. A Szent István gimnázium végleges helye a legutóbbi testületi ülésen elfogadott döntés alapján a belvárosban lévő volt Granvísus épületének Sissay közi részében lévő ingatlanrész lesz, amelynek a felújításáig járnak csak a gimnazisták a kertvárosi épületbe."
2. "Jövő év szeptember elsejétől az esztergom-kertvárosi Arany János Általános is­kola új székhelye a Wesselényi utcában lévő volt Hell műszaki középiskola lesz. Az épületet a város idén teljes mértékig felújította és ideiglenesen ide helyezte el a Szent István Gimnáziumot. A folyamat­ban lévő felújítások során új tantermeket is kialakítanak, és így lehetőség nyílik arra, hogy az Arany János Általános Iskola szep­tembertől a gimnáziummal közösen kezd­hesse meg a tanítást. "

Most akkor hol, hogyan?)

A 24 Óra c. megyei lap minden évben (még novemberben) megjelentet Iránytű címmel egy továbbtanulást segítő mellékletet (a normál hirdetési tarifák töredéke az ár). Több tanárnak feltűnik, hogy az István nem hirdeti magát. A tantestület aggódik a beiskolázás miatt, az igazgató nem érti az aggodalmakat (nincs konkurencia), majd tantestületi nyomásra beleegyezik az utólagos hirdetésbe. Kecske-káposzta szituáció: a hirdetést a másik, kb. negyedannyi példányszámban megjelenő lapba adja fel.

Nyugtalanító híreket hallunk, majd egy kolléga érdekes információt hoz. Egy fontos tisztséget viselő ember arra a kérdésre, hogy mikor kerülünk vissza városba, az a feleletet adja: ilyen beiskolázási mutatókkal?...

A tantestület veszi kézbe a szervezést - bemutatót, vetélkedőt talál ki a potenciális jelöltek figyelmének felhívására, bemutatkozó levelet ír, s a síszünetben néhány tanár hordja ki a környék összes iskolájába a felhívást - és a lebonyolítást.
Eredmény: sikerül beiskolázni két osztályt - valószínűleg a várakozások ellenére .

március

"Százszázalékosan, minden fordulóban győzve az esztergomi Szent István Gimnázium csapata nyerte meg az olimpiatörté­netből rendezett Mező Ferenc szellemi diákolimpia országos fináléját is"- írja a Hídlap, s megnevezi a felkészítő tanárt, Sitku Pált, de az önkormányzati lap újságírója/szerkesztője vagy ki tudja kije épp a helyi illetőségű volt igazgatót nem ismeri, s levágja a fotóról. (Aki egyébként szakköri órakeretet a felkészítésre nem kapott.)

24-én lejárt az igazgatói pályázatok beadási határideje. Négyen pályáztak.

április

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság március 10-én hozott, április 6-án kézbesített végzése a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2008. december 20-án hozott döntését megváltoztatta, a kérelmező (a gimnázium igazgatója) kifogását elutasította. A végzés indoklásában a bíróság kifejti, hogy a közalkalmazotti tanács választásában megállapíthatók ugyan szabálytalanságok, de a szabálysértés nem olyan mértékű, hogy az a választás eredményét érdemben befolyásolná. A végzéssel szemben fellebbezésnek helye nincs. A választási bizottságot a PDSz képviselte. (Emlékeztetőül: a 2008. 11.04-ei és 12.20-ai bejegyzés.) A jogerős döntés értelmében tehát a közalkalmazotti tanács hivatalban volt és van. Nem mellesleg: tagjai az iskola volt igazgatója és két helyettese.

Egy közösségi portálon egy önkormányzati képviselő istvános tanár(ok) epiteton ornansaként hónapok óta használ egy saját alkotású szót: "gyűlölet tunningoló". Ebben a hónapban jelennek meg először próféciái: "regisztráljon a munkanélküli hivatalnál", írja S.P.-nek. Vagy: "De azok bizony benne vannak, annak színtere pedig az ISTVÁNOSbalhé volt, Csak ott is bebuktak. Lesz itt romeltakarítás, nyugi. Mára FIDEZ programba is bekerült a romeltakarítás, mint első lépcsőfok." Vagy: "...az ISTVÁN benevezett az elit-gimnázium címre, ha igen, kell majd egy kis fazonigazítást végezni a szcientológiai bérenceken." (Ez az ember később a V.B. öngyilkosságának körülményeit vizsgáló bizottság elfogulatlan tagja lesz. Sőt: szeptembertől a gimnázium óraadó tanára - képesítés nélkül.)

A tantestület 22 tagja eljuttat egy 23 pontból álló levelet a tavaly május 1-jével kinevezett igazgató egyéves munkájának értékeléséről a képviselő-testület tagjainak, az oktatási bizottság külsős tagjainak és az Oktatási Hivatalnak.

Következmény augusztusban: ez a levél többek - de nem 22 ember - esetében fegyelmi vétségének minősíttetik; az OH illetékességi körében vizsgálatot folytat, s pénzbírsággal sújtja az iskolát.

28-án lezárul az igazgatói pályázatok értékelése: az egyetlen külső pályázó pályázata nem felel meg a kiírásnak; az iskola minden véleménynyilvánításra feljogosított szervezete (szülői közösség, iskolaszék, DÖK, tantestület és alkalmazotti közösség) Fodorné Farda Éva megbízását támogatja.

Szavazati arányok a tantestületben:
- Fodorné Farda Éva 88%-os támogatás
- Daróczi József - 24 %-os támogatás
- Kurnász László - 12,5 %-os támogatás (ez 3 igen szavazatot jelent).

Az eredmény ismeretében Daróczi József bejelenteti, hogy visszavonja pályázatát: szerinte az egyetlen etikus döntés a visszalépés, kívánja, az kapjon megbízást, aki a legnagyobb bizalmat élvezi.

május

Ballagás, írásbeli érettségi vizsgák, versenyek (rajz és műalkotáselemzés, környezetvédelem - 1-2-3. helyek) István-napok...

június

5-én, pénteken rendkívüli testületi ülésen (2-3 órával előtte hívták össze, más napirendi ponttal) a pályázók távollétében Kurnász Lászlót 5 évre kinevezik a Szent István Gimnázium igazgatójának.

11-én a 3. óra után a diákok az udvarra hívnak mindenkit, s elkezdődik a "diáksztrájk". A fenntartó álláspontját a sajtószóvivő újbeszélül fogalmazza meg, de így utólag (is) felettébb érdekes, mondhatnám: árulkodó: "«Kurnász László az, aki biztosítja az iskola működését, fejlődését. Az igazgatót azok támadják, akik nem tarják fontosnak az iskola fejlődését. A polgármester ennek nem látja értelmét, úgy véli, hogy ennek véget kell venni» - tájékoztatott. Kérdésünkre, miszerint Meggyes Tamás hogyan tervez «véget vetni» az ügynek, nem kaptunk választ.”

13-án, szombaton, az utolsó tanítási napon rövidített órák voltak, s az igazgató beleegyezésével a diákönkormányzat rendkívüli diákparlamentet hívott össze. Ez idő alatt V.B. az egyik osztályteremben meggyújtott egy papírt és/vagy egy pad fiókját, amiért több tanár megszidta, az igazgatóhelyettes az esetről jegyzőkönyvet vett fel, az osztályfőnök felhívta a tanuló édesanyját, s a gyereknek azt mondta, hogy várja meg a diákparlament végét, s beszéljen az igazgatóval. V.B. egy darabig várt, majd távozott, s mintegy két és fél óra múlva öngyilkos lett.

14-én az Erzsébet-parkban a megdöbbent diákok és tanárok próbálják összerakni a történteket.

15-én kezdődik a szóbeli érettségi, az első nyelvi-informatikai osztály igazolta az elvárásokat: kiváló eredménnyel érettségiztek. Emlékeztetőül: tavaly decemberben a fenntartó - felmenő rendszerben - megszüntette a gimnáziumban a nyelvi előkészítő évfolyamot.

Stróbl László címzetes igazgatónak az önkormányzathoz írt levele kikerül a világhálóra: visszaadta a pályafutása elismeréseként nyugdíjba vonulásakor neki ítélt Majer István-díjat. Így tiltakozott Kurnász László kinevezése ellen.

17-én (még egyszer: tizenhetedikén!) a polgármester Mokkának adott interjújával kezdődik: a gimnázium hetekig a sajtó érdeklődésének homlokterében áll. A polgármesterként bemutatott Meggyes Tamás a magánvéleményét közli: ugyan még nem beszélt az igazgatóval telefonon sem, részleteket nem tud, de azt igen, hogy "én azt gondolom, hogy ez egy két-három éves felelőtlen pedagógusi magatartás következménye... (...) Én úgy gondolom, ebből sok minden következik, és komoly pedagógusi hibák lesznek megállapíthatók."

A TV2 egyoldalú tájékoztatása miatt a tantestület nevében tiltakozik a gimnázium közalkalmazotti tanácsa, s az ORTT-hez fordul. Júliusi határozatában a panaszbizottság igazat ad a panaszosnak, a TV2 fellebbez, majd szeptemberben az ORTT elutasítja a fellebbezést.

Tiltakozik az iskola diákönkormányzata is "az ellen az újságírói etikát és a jó erkölcsöt sértő manipulatív, elfogult tájékoztatás ellen, amely az Esztergom Város Önkormányzatához köthető médiumok híradásait jellemzi iskolatársunk sajnálatos öngyilkossága kapcsán. A diákönkormányzat kéri továbbá Meggyes Tamást, Esztergom polgármesterét, hogy a gimnáziumot érintő kérdésekben kizárólag a város vezetőjeként nyilatkozzon. Felháborítónak tartja ugyanis, hogy a polgármester minősíthetetlen hangnemben beszél a gimnázium tanárairól különböző országos médiumokban arra hivatkozva, hogy akkor, ott magánemberként nyilatkozik."

Ugyancsak 17-én az önkormányzat létrehoz egy ideiglenes bizottságot: megbízása az öngyilkosság körülményeinek kivizsgálására szól.

Június 19-én az igazgató egy nyilatkozattételről szóló levelet akar átadni a tantestület tagjainak. A levelet - talán egy-két ember kivételével - senki nem veszi át.

23-án az igazgató leváltja Holló Ervint a diákönkormányzatot segítő tanár posztjáról - a tantestület nem ért egyet. Délután ünnepélyesen lezárjuk a tanévet.

25-én egy szülő levelet juttat el a polgármesteri hivatalba és a diákok portáljára, tiltakozik a polgármesternek V.B. öngyilkossága kapcsán a szülőkhöz, diákokhoz intézett álságos levele miatt: "Ön - pillanatnyi politikai céljainak megvalósítása és „vélt ellenségeinek” eltiprása céljából - feltörte a gyász - minden érző embert elgondolkodtató - csendjét, hogy magánvéleményének és előítéleteinek hangos és hangzatos puffogtatásával kerülhessen a figyelem középpontjába. Mivel a jog mai állása szerint a fenntartó nem nyomozóhatóság, így szeretném felhívni figyelmét arra, hogy e sajnálatos tragédia okának, végső motivációjának kiderítése nem helyi gittegyletek feladata, hanem a megfelelő, független, pártatlan, hasonló tapasztalattal már rendelkező, prekoncepció-mentes szerveké."

Az elkövetkező napokban reggel nyolctól délután négyig mindenkinek az iskolában kell tartózkodnia: az igazgató várja az ideiglenes bizottság értesítését, kinyomtatja és átadja az illető tanárnak a bizottság elé invitáló levelet, hogy két óra múlva, három óra múlva, holnap reggel... A városháza folyosóján órák hosszat várunk. A meghallgatásokon jelen van a PDSz képviselője - egyszer nincs, akkor a meghallgatás hangneme kihallgatássá változik. A bizottság két tagja ellen elfogultságot jelentettünk be - nem számít. A meghallgatásokon nem egészen azok ülnek benn, akiket önkormányzati határozattal a bizottság tagjainak kértek fel.

Július

9-én a bizottság munkájának eredményéről a nyilvánosság és mi is egy bulvárlapból értesülünk. (A média különböző orgánumaiban szinte ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg - lesújtó látlelet a médiamunkások tájékozottságáról, tájékozódni akarásáról, alaposságáról.) Aztán 14-én az egyik önkormányzati képviselő honlapján, a kommentek között valaki ráakad az ideiglenes bizottság 9-én írásba foglalt véleményére: hivatalosan mind a mai napig nem kaptuk meg, mint ahogy a meg-/kihallgatás jegyzőkönyvét sem láttuk, nem írtuk alá. A vizsgálatot egyébként nem zárták le, csak felfüggesztették a rendőrségi eljárás befejezéséig. Azóta eltelt majdnem hat hónap - hír semmi.

Ugyanezen a napon a diákok nyílt levelet intéznek az igazgatóhoz: "A Szent István Gimnázium diáksága arra kéri Önt, hogy mint iskolánk vezetője, próbáljon meg véget vetni a kialakult helyzetnek! Az Ön feladata a kapcsolattartás a fenntartóval (SZMSZ. 6.6), morális kötelessége pedig az iskola érdekeinek képviselése. Mint azt bizonyára Ön is tudja, a jelen körülmények veszélyeztetik a gimnázium zavartalan működését, sőt: a fennmaradását. A diákok mindent megtesznek, ami jogukban áll, hogy megmentsék az iskolát. De sajnos mindez semmit sem ér az Ön közreműködése nélkül! Igazgatóként az iskola élén áll, és vezeti az intézményt. Mikor erre a posztra jelentkezett, vállalta azt az íratlan szabályt, hogy az iskola érdekeit a saját érdekei fölé helyezi."

9-én képviselőtestületi ülés (sőt: rendkívüli testületi ülés is) volt, az ülés(ek) napirendi pontjai között nem szerepelt az István-ügy: pedig ekkor hallgatták meg az ideiglenes bizottság beszámolóját, ekkor döntöttek a fegyelmi bizottság összetételéről, ekkor hangzottak el egy fenntartó képviselője szájából elhangozhatatlan mondatok: "Ezek olyan aljas emberek..." - mondja az István tanári gárdájának majd feléről Esztergom polgármestere. "Az István tanári gárdájának nagy része szakmai szempontból nagyon jól tanít, de pedagógiai szempontból nulla" - állítja az alpolgármester.

"Az esztergomi Szent István Gimnázium igazgatója a tantestület 22 tagja ellen kezdeményezett fegyelmi vizsgálatot az utolsó tanítási napokban elkövetett sorozatos fegyelemsértések gyanújával. A nevelők majdnem mindegyikét érinti az eljárás, így a testület tagjai közül elfogulatlan vagy nem érintett, a jogszabályban rögzített követelményeknek megfelelő közalkalmazott vizsgálóbiztost és fegyelmi tanácsi tagokat nem tudott az intézményvezető kijelölni. Ezért megkereséssel fordult Esztergom önkormányzata mint fenntartó felé vizsgálóbiztos és fegyelmi tanácsi tagok kijelölése érdekében. A biztosok és a fegyelmi tanács tagjainak személyéről tegnap döntöttek az önkormányzati képviselők Esztergomban" - áll az önkormányzat hivatalos közleményében.

Aztán a következő napokban mindenki (kivéve az igazgatóhelyettest és egyetlen teljes állású köztanárt) megkapja a fegyelmi eljárás megindításáról szóló értesítést. 28-ig a két fegyelmi biztos mindenkit meghallgat.

Augusztus

24-én alakuló értekezlet: nincs kész tantárgyfelosztás. Intő jel. Van viszont új igazgatóhelyettes. A kérdésre, hogy miért mondott le a budapesti iskolában az igazgatói posztról egy év után, miért vonzó helyettesnek lenni annak, aki igazgató volt, azt válaszolja: mert törvénytelen dolgok aláírását nem vállalta, a helyettesi feladatot pedig kihívásnak tartja... Szavait derültség fogadja.

24-től 27-ig tart a fegyelmi vizsgálat 2. szakasza. A fegyelmi tanács előtt már nem kell mind a 22 tanárnak megjelennie: hárman még júliusban bejelentették, hogy távoznak az iskolából - áthelyezéssel, másik helyi középiskolában találtak állást (hármójuk közül egyikük régi tanár), ketten augusztusban mennek el (S.P. és D.J.); és vannak, akik írásbeli figyelmeztetést kaptak. A fegyelmi biztosok 8 tanár esetében javasolták a legsúlyosabb büntetést, az elbocsátást.

A biztosok vizsgálati anyagát a benne szereplő javaslattal együtt az igazgató 14-én megkapta. (S e tájban mondott le a fegyelmi tanács elnöki posztjáról dr. Osvai László. Állítólagos ok: elfogultság.)

25-26-án volt a gólyatábor. (Gy.P. megszervezte, levezényelte - ő nem, az igazgató tudta, mi vár rá. De olyan jól tud szervezni...)

28-án reggel az igazgató azt az információt adja, hogy 1-2 óra körül lesz eredmény. Akkorra megyünk vissza, nem csak mi heten. Késnek. A igazgató azt mondja, az önkormányzattól x időn belül hozzák az iratokat. Egy kolléga mondja neki, hogy: "De a döntést Ön hozza". Nem érti. Aztán másodszorra ráhagyja: "Jó, akkor én hozom." Valaki, látja, hogy ott jár az oktatási iroda vezetője. Végeredmény: a 8 javasolt elbocsátásból a fegyelmi tanács 7-et megszavaz. Az enyhébb büntetésről szóló határozatokat napokkal később kapják meg.

A vádpontok mindenkinél hasonlók voltak.

30-án az első flashmob.

31-én a nyitó értekezleten a maradék tantestület megismerkedik az új tanárokkal, köztük dr. K.Gy-vel, akinek nincs tanári végzettsége, közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz, de "ígérvénnyel" tanít társadalomismeretet: megígérte, hogy 4 éven belül megszerzi a szükséges képesítést. Hogy ilyen nincs, az alkalmazási feltételeket előírja a közoktatási törvény? K.Gy. jogász, az igazgatónak pedig normális esetben 1. számú útmutatója épp ez a törvény. Ehelyett: "Én kértem fel őt, s hálás lehetek, hogy elvállalta a tanítást. Azt is vállalta, hogy a legrövidebb időn belül megszerzi a szükséges végzettséget. Nem lesz szavazati joga, nem akar érettségiztetni, csak óraadó – mondta el Kurnász László." (Tudja-e az Oktatási Hivatal? Tudja: egy szülő megkérdezte, lehet-e képesítés nélkül tanítani, egy másik szülő bejelentést tett... Miért nem történik semmi? A jogállam lomha.)

31-én az oktatási miniszter közleményt ad ki: "A fegyelmi eljárás megindítása a munkáltató joga. Önkormányzati iskola esetén a munkáltató az iskola, a munkáltatói jogok gyakorlója az igazgató." (Na igen.)
"Abban a kérdésben, hogy indokolt volt-e az igazgató részéről az elfogultságra, érintettségre hivatkozás, valamint, hogy jogszerű volt-e a nem közalkalmazott, "politikus" testületi tagok eljárása, illetve, hogy a pedagógusok megszegték-e vétkesen kötelezettségeiket, továbbá, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés arányban állt-e a megállapított kötelezettségszegéssel, csak a bíróság jogosult jogerős ítéletében, érdemi, a felekre nézve kötelező érvényű döntést hozni." (A hét elbocsátott tanáron kívül még hatan állnak perben az iskolával.)

Ebben a közleményben kezdeményezi a miniszter, hogy "a képviselőtestület a következő testületi ülésén soron kívül tárgyalja meg az ügyet és tájékoztassa arról a szaktárca vezetőjét."

A tanév végi létszám 437 fő volt (hivatalos közlés). A 2009-10-es tanévet 30 gyerekkel kevesebben kezdik el az Istvánban, de szeptember közepére még egy osztálynyian távoznak. Novemberre pedig már 101 tanuló vett búcsút az iskolától.

Szerinted?

"Buddhának volt egy fia, Rahula, az anyja nyolcéves korában elviszi Buddhához, hogy most már a papának kell őt nevelni. Ám a fiú hamarosan szembefordul az apjával, mint ez annyiszor megtörténik minden jobb családban. Buddhának van egy unokatestvére is, aki a helyére akar lépni, és pártütést szervez Buddha ellen. Rahula csatlakozik hozzá. Nagy balhé van, vallásszakadás. Majd egy idő után Rahula megjelenik Buddhánál. Apa, mondja neki, én nagyot vétettem ellened. Szembefordultam veled, az unokatestvéredhez csatlakoztam, meg akartalak fosztani a mozgalom irányításától, de nagyon megbántam. Melletted szeretnék élni, és segíteni neked. Buddha nemet mond. Miért nem, kérdezi Rahula. Megbántam, jóvá szeretném tenni. Mire Buddha azt mondja: Légy szíves, hozz egy agyagedényt. Hoz. Töltsd meg vízzel. Megtölti. Mosd meg benne a lábadat. Megmossa. Öntsd ki. Kiönti. Töltsd meg tiszta vízzel. Megtölti. Igyál belőle, mondja Buddha. Rahula megtagadja. Miért nem, kérdezi Buddha. Mert előzőleg piszkos víz volt benne. Látod, mondja Buddha, így vagyok én is veled. Nem kétlem, hogy benned már tiszta víz van és tiszta szándék. De valaha nem így volt. (...) Szóval itt nem fordul elő, hogy az atya keblére vonja a tékozló fiút, és borjút vágat a tiszteletére."

(A tigris és a majom. Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia)


S te Buddha vagy a tékozló fiú apjának felfogásával, magatartásával tudsz inkább azonosulni? Van-e harmadik lehetőség?

A visszafogadás vagy elutasítás gesztusa szerinted egyén- vagy kultúrafüggő? Vagy: és?

Megéltél-e hasonló szituációt - hogyan?

Örömmel venném, ha megírnátok.

A kicsi sír, mert a nagy eredetileg tegnapra ígérte az érkezését, de megbetegedett, s azt mondta, hogy talán ma. A kicsi a "talán"-t, a "lehet"-et bizonyosságnak veszi, s amikor kiderül, hogy ma sem, úgy érzi, átverték. Nem, nem a nagy: a világ, az élet.

A kicsi rajzolta a nagynak magáról.

Karácsony után

"Jézus megy, és újra meg újra összeroskad a kereszt alatt. Éppen térdel a földön, amikor megszólal egy hang: megengeded, hogy vigyem a keresztedet? Ki vagy, kérdezi Jézus. Kelj föl, majd meglátod. Simon vagy? Csak kelj föl! Jézus feltápászkodik, és ott áll előtte Barabás. Felveszi Jézus keresztjét, és mennek tovább a Golgotára. Közben szaggatottan beszélgetnek. Azt mondja Barabás: Uram, ne vedd el tőlünk a mi bizonyosságunkat. Mi a ti bizonyosságotok, kérdezi Jézus. Az, hogy ez a világ rohadt, aljas, züllött és gonosz, és mi mégis jól érezzük magunkat benne. Ez nem a bizonyosság, mondja Jézus, a bizonyosság az én atyám házában van. Mire Barabás: Uram, nagyon messze van tőlünk az ég, mi nem látunk el odáig. Kérlek, hagyd meg nekünk a rövid távú bizonyosságunkat. Mennek tovább. Egyszer csak Barabás megszólal: Uram, látomásom volt éjszaka, s ez arra indít, hogy megkérdezzem tőled, elvégezted-e a dolgodat itt a Földön? Mire gondolsz, kérdezi Jézus. Uram, én halottak százezreit, millióit láttam, hullák hekatombáit, és mind a te híveid voltak. Keresztények, akiket azért öltek meg, mert téged követtek. De egy idő után még több halottat láttam, még nagyobb hekatombáit a meggyilkoltaknak, s ezeket a te híveid gyilkolták meg, mert nem követtek téged. Mennek tovább, majd Jézus azt mondja: Barabás, ha a te látomásod igaz, akkor nem végeztem el a dolgomat ezen a Földön. Csend. Már a hegyoldalban járnak, amikor újra megszólal Barabás: Uram, ha nem végezted el a dolgodat ezen a Földön, akkor hadd haljak meg én helyetted. Maradj itt. Fejezd be a munkádat. Fölérnek a Golgota tetejére. A csúcsot köd borítja, valakit megfeszítenek, de nem látjuk, kit.”

(A tigris és a majom. Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia)

Koncerten

Hétfőn előkarácsonyi ajándékként a Muzsikás koncertjén voltunk a Művészetek Palotájában. Vettünk egy lemezt is, azóta többször meghallgattam. A népi énem némi nosztalgiával nyugtázza, hogy micsoda kiszámítható rend volt abban a világban: az évszakok meghatározta földművelő lét, az ember közelsége a természethez, az ünnepekhez kötődő hagyományok, a vallás mindennapi létezést behálózó szerepe - s mindebből kultúra sarjadt. Ez azonban a múlté, nem fejlődik, új alkotások nem keletkeznek. Mégis továbbél: a dalokat játsszák, feldolgozzák, hatásuk megtermékenyítő más műfajokban is... A táncházmozgalom divatot csinált, s így meghosszabbította a néphagyomány létezését, bekapcsolta a kulturális vérkeringésbe. Egy-egy ilyen koncert kirándulás az így-sosem-volt-múltba (akkor élték, most előadják), mégis valahogy a gyökerekhez. Valamiért eszembe jut Schmidt Éva (Debrecenben volt tanársegéd, amikor egyetemre jártam, de én vogult tanultam), aki a hantiknak (osztjákok) szentelte az életét, "visszatanította" a nyelvüket, a hagyományaikat...

A Muzsikás együttes vendégei voltak többek között a a Szászcsávási Dalosok: nyolc földművelő javakorabeli és idősebb férfi, akik öt szólamban énekelnek - fantasztikusan.

Újra arra gondoltam: a művészet az emberi szellem legmagasabb rendű alkotása.

Szerinted?

A legmélyebb álmomból is felébredek, ha kinn az utcán sikoltanak. Kirohanok a balkonra, kutatva, mi történik, gondolom, odavágok valamit, egy vázát, egy cserép virágot ledobok, valamit tenni kell, mert most valaki segítségért kiált, és tudom, hogy nem jönnek ki a házakból az emberek. Amikor én segítségért kiáltottam, nem mozdult senki. Mikor az utcán segítségért kiáltottam... pedig kilestek az ablakon. (A félelem győz le mindent, és nem a szeretet?)

Azon az éjszakán, amikor kiszöktem a parókiáról, nem fogadott be senki, aztán jóval később valahol egy kicsi magyar városban az utcára szorultam - hiába könyörögtem, hogy csak a pincébe engedjenek be, vagy csak az előszobában egy székre, vagy a pajtába - nem, és nem. Télen nem lehet fedél nélkül tölteni az éjszakát. Hajnal felé mindenképpen elfáradsz, és ha leülsz, akkor megfagysz. Félek, ha idegen városban egyedül vagyok az éjszakai utcán. Félhetnék attól is, hogy megtámadnak, hiszen megtörténhet békében, Budapesten is. De inkább a kirekesztettségtől félek." (Polcz Alaine: Asszony a fronton)


"A félelem győz le mindent, és nem a szeretet?" Szerinted? Így karácsony előtt különösen aktuális a kérdés.

Tél az ablakból

Este fél nyolckor a digitális hőmérő a hálószoba ablakában mínusz 10 fokot mutat. A konyhában apa az újabb adag birsalmasajtot készíti. Most ment el a gyermek játszótársa, ő meg leült a konyhasztalhoz mesét olvasni. A fejem felett levendulaolaj párolog, tokajit kortyolok - a karácsonyi előkészületek mai részével végeztem. Mindjárt meggyújtjuk a negyedik gyertyát is. Béke, nyugalom. Két napja ki sem tettem a lábam.

Délelőtt a hálószoba ablakából.

A Balassa, (a konyhaablakból úgy látszik, mintha) mögötte (lenne) az Ószeminárium tornya - ott a könyvtár.

A parkolóban.

Érzékeny antennák

Azt meséli a gyermek, hogy egy elsős kisfiút intézetbe vittek.

- ?

- Mert isznak a szülei, és nem törődtek vele. De ha majd lesz pénzük, akkor visszahozzák őt.

- Szegény gyerek...

- Rossz az intézetben?

- Nincs saját játéka, saját szobája... Egy gyereknek az a jó, ha a szülei, testvérei mellett van.

- De neki jobb ott, mert ott törődnek vele...

- Igen.

- Engem is intézetbe vittek volna?

- Igen, ha nem megyünk érted a kórházba.

És megölel. Velünk alszik - az iskolai karácsonyi műsorban való szereplésért ezt kérte jutalmul.

Gratulálok!

"A Komárom-Esztergom Megyéért Szakmai Díjasok 2009-ben: Durzák Anna tanárnő..."

1989-től nyugdíjba vonulásáig (2008) az esztergomi Szent István Gimnáziumban tanított magyart, éneket és hittant, mindvégig osztályfőnök volt, énekkart és színjátszó kört vezetett.

Tanítási gyakorlatát igényesség, következetesség, gyermekszeretet és hivatástudat jellemezte. Kollégái munkáját nagyra becsülték, pedagógiai szakértelme elismeréseként hosszú évekig ő volt az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. Közösségteremtő és –formáló képessége az iskola arculatának meghatározó eleme volt, művészeti nevelő munkája diákjai és kollégái számára mércéül szolgált a helyére állók megítélésében.

(Az ember büszke a (volt) kollégáira is.)

Humanizált(?) ösztön

Múlt pénteken a Komárom és a Győr közötti cirka 50 kilométer öt különböző pontján, szitáló esőben, messziről felismerhetően várakoztak (álldigáltak vagy sétafikáltak) az országút pillangói. Elképzelni sem tudom azt a férfit, akinek gusztusa támad bármelyikükre. De nyilván csak a képzelőerőmmel van baj: különben nem állnának ott.

"Egy másik éjszaka egész csapat ütött rajtunk, akkor a földre fektettek, sötét és hideg volt, lőttek. A következő kép maradt meg bennem: guggolva körbevesz nyolc-tíz orosz katona, hol egyik fekszik rám, hol másik. Megszabták az időt, hogy egynek mennyi jut. Néztek egy karórát, időnként gyufaszálat gyújtottak, az egyiknek öngyújtója is volt, mérték az időt. Sürgették egymást. Kérdezte az egyik:«dobre robota?»" (Polcz Alaine: Asszony a fronton)

A férfi szempontjából nem látok lényeges különbséget, a puszta állati ösztön hajt. (Mennyire kifejező a német szó: Trieb.) Csak az eszköz más: pénz és erőszak.

Sz.Ó.

Egykori tanítványom, aki pótanyjának választott, s akit örömmel fogadtam pótleányommá, 3. díjat nyert az Irodalmi Jelen pályázatán. Az ember büszke a gyerekeire is, a tanítványaira is.

Ha ilyet olvasok, visszatér az emberiségbe vetett hitem. Pedig csak az egyes emberről van szó.

Sopron felé menet LGT-t hallgattunk: "Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel..."

2007 nyarán még utoljára végigjártam az immár üres Kis-Duna parti épületet, s a színpadon (osztályteremnek használtuk) valaki nagybetűkkel ezt a sort írta a falra. Magamban díjaztam az illetőt: akkor mindannyian valami ilyesmit éreztünk. (Mint utóbb kiderült, az új lakó - a régi jogutódja - ezt sérelmezte: ő birtokba került, mi ki... Empátiát nem várhattunk. Pedig festetni így is, úgy is kellett.)

Már régen tudom, ki volt az illető, ő is máshol talált teret magának, az erzsébetesek is bizonyára belakták az épületet, s a "miénk"-ből nincs már meg a "mi" sem. De a dal hallatán még mindig ökölbe szorul a kezem: a politikusok szétvertek egy jól működő közösséget. Csak. Mert hatalmuk van hozzá. S hatalmi szóval hány közösséget (a hajbókolók gyülekezete nem közösség) sikerült felépíteni?

(H)aha

„A tanulmány szerint egyébként leginkább a szakmai tapasztalat és az ezzel járó tekintély és rutin óvja meg a tanárokat a tanítványaik agressziójától.”

Aha.

„A kutatás kimutatta, hogy az iskolai légkör és az agresszió szintje között szoros kapcsolat van. Minél több tanárt látnak igazságosnak a diákok, annál kisebb az esélyük, hogy agressziót kövessenek vagy szenvedjenek el.”

Aha.

„Sáska Géza véleménye szerint mindebből az következik, hogy az oktatáspolitikának nem a tekintélytiszteletre kellene fokoznia (sic!) az iskolákban, hanem az iskolaigazgatókba és az intézményekbe vetett bizalmat kellene megerősíteni.”

Aha!

„Az oktatási biztos (…) javaslata az, hogy az egyes iskolák készítsenek felméréseket, és kérjenek javaslatokat a diákoktól, pedagógusoktól, szülőktől a helyi ügyek megoldására. »Ezt úgy is el tudom képzelni, hogy egy papírra felírják azt a három dolgot, amivel az adott intézmény küzd, a másik oldalra pedig azt, hogy lehetne megoldani azokat. Sok jó javaslat gyűlne így össze« – mondta az ombudsman.”

Ha-ha-ha, bru-ha-ha... (Az oktatási biztosnak milyen használható javaslatai vannak! Nem hallott még a Szent István Gimnáziumról. A javaslat komolyságánál csak az a szomorúbb: de, hallott.)

Szerinted?

"... Bildung. Képzést, önképzést jelent. (...) Azt jelenti, hogy saját agyának műveléséért mindenki maga felelős. Annak érdekében, hogy tudjon a világról, mindenkinek magának kell tennie. Ez a felelősség senkire át nem hárítható, műveltség nélkül a lelkiismeretet sem lehet jól karban tartani."

(Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés Nádas Péterrel)


És ti mit gondoltok műveltség és felelősség, műveltség és lelkiismeret összefüggéséről?

Sopron

Győrt elhagyva, "... ahogyan a sík vidéket lassanként erdőkkel borított dombok váltották föl, s a messzeségben már egy kéklő, magas hegy nyáron is hófödte csúcsa is fölködlött előttünk a párás augusztusi hőségben...", újra megállapítottam, hogy csak dombos-hegyes vidéken érzem magam otthon, s bár szeretem Győrt is, de Sopron kedvesebb a szívemnek.

A Fagus elegáns, a konyhája nagyon jó, a személyzet halk és udvarias. Jókat ettünk, fürödtünk (élveztem a gőzfürdőt), olvastunk, csavarogtunk. A szálloda annyira tele volt, hogy tegnap este, ma reggel a képen látható teraszon is terítettek (gázmelegítővel fűtöttek).

Az épület hátsó frontja.

Naná, hogy kipróbálta.

Amiről mindenki azonosítani tudja a várost.

"Bal kéz felől a város tornya emelkedik ki az egymáshoz tapadó, szűk házak közül, kerek erkélyén körbe jár az őr, s kürtszóval jelzi a fertályórákat, az ellenség vagy előkelő uraságok érkezését, vagy ha valaki idegen bort készül behozni a városba."

Építészeti stílusok.

Az elefánt egykor egy gyarmatáru- és fűszerüzlet jelképe volt.

Erdődy-palota - korábban a Széchényieké, a homlokzata az ő ízlésüket (és gazdagságukat) dicséri.

Tart a karácsonyi vásár (szombat délelőtt sem volt tömeg). Az egyik bódéban nagyanyáink konyhakredence, a bódé előtt "masina", rajta cserépedényben (gondolom) a toros káposzta, benn hurka, kolbász. Mi puncsot ittunk, a gyermek egy-két bódéval arrébb kürtőskalácsot kapott.

A felvilágosodás nagyjai.

A Kecske-templom (a ferencesek, majd bencések temploma) elég elhanyagolt állapotban van.

"Szemközt a ferencesek templomának csúcsos tornya rajzolódott az égre, s ablakának festett üvegén téli estéken rejtelmes, túlvilági derengéssel tetszett át az odebent lobogó gyertyák fénye, s halovány kék, zöld és égő rubinveres foltokat vetett a hóra. A templommal szemközt állt a házunk, bejárata fölött a patika cégére..." - írja Ursula Binder, született Ursula Lehmann 1666-ban.

"A kapubolt alatt bal kéz felől falba vésett ülőfülkék sorakoztak, hogy legyen hová leülniük a vendégeknek, ha a ház gazdája ott, a házánál akarná kimérni a tulajdon borát, amit a város törvényeinek értelmében Szent György-napot követően egy teljes héten keresztül megtehetett." (Ezek az ülőfülkék azonban nem azok.)

Mi itt, a Gyógygödörben - a Kecske-templomtól 10-20 lépésnyire - ittunk kimért bort. Ez apa diákkori kirándulásának színhelye, de két évvel ezelőtt hármasban is többször betértünk ide. S remélem, jövünk még.

Ma reggeli közben már szállingózott a hó, útban hazafelé nagyjából Komáromig meg is maradt a földeken... Itt a tél.

Köszönöm az utat egykori osztályomnak, J. Katinak külön a fügelekvárt is.


Fotó: Rafael Balázs, kivéve a Kecske-templomot (net).
Az idézetek Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka c. regényéből valók.

Útra kelünk.

Tegnap azzal fogad a gyermek, hogy fényes nappal betörtek a "kisbolt"-ba, amikor jött hazafelé, ott voltak a rendőrök. Itthon elkérte apától távcsövet, s a konyhaablakból figyelte, mi történik odalenn, ott van-e még a rendőrautó. Ma aztán újabb híreket hoz, a házban lakó osztálytárs informálódott: délben fegyver nélkül bement valaki, és kirámolta a pénztárat.

Az üzletben egyébként nagyon csúnyán beszélnek, mondja. Olykor ott vesz magának kiflit tízóraira - ha a kedves néni ül a pénztárban, 30 forintba kerül, ha az utálatos, 45-be. Nem akarom elhinni - mutatja az ötvenesből visszakapott 20 forintot.

A rablás és személyes kellemetlen tapasztalatok valahogy összekapcsolódnak a fejében.

Úszás?

Ebben a dologban toleranciám maximuma, hogy azt mondom: bírd még ki ezt az évet, ötödiktől nem jártok már úszni. Két csoport van: ő a jól úszókéba tartozik - s harmadik éve kezükben a deszka, gyakorolják a mell-, hát- és gyorsúszás lábtempóját. Néha azért úszhatnak is.

(Egyébként mellen hatévesen megtanult úszni. Lehetne többet és kitartóbban, bizonyára szebben is.)

Mindez a kitüntetett, fantasztikus élményfürdőben - ahol bent (tehát a tanév nagy részében) nincs úszásra alkalmas medence. De micsoda áldozatot vállal a város, hogy elsőtől negyedik osztályig mindenkinek biztosítja az ingyenes úszásoktatást (sőt, óvodások is járnak)! Ja, hogy az alapfeltételek hiányoznak? Hogy a Szent István Fürdőbe járnának, ha az úszás lenne a fontos, mert ott van két úszómedence? Hogy az idegennek ez érthetetlen? Van ebben ráció, csak nem a gyerekek meg nem az úszás szempontjából!

Én a mozgást tartom fontosnak, nem az élményfürdő dotálását, így a magam részéről ragaszkodnék a tornatermi testnevelésórához, amikor a tanító néni valóban megdolgoztatja az osztályt.

Szerinted?

"A politikát és az emberek sorsát olyan emberek alakítják, akiknek nincsenek eszményeik és nincs bennük nagyság. Akikben nagyság van, nem foglalkoznak politikával. Ez áll mindenre. De most új embert kell teremtenünk magunkban. Most az kell, hogy a cselekvés emberei eszményekben hívő emberek is legyenek, mérnök-költők. Élnünk kell álmainkat - hassanak egymásra. Azelőtt lemondott róluk az ember, vagy rajtuk vesztett. Nem szabad rajtuk veszteni és lemondani sem szabad róluk."


Írta Albert Camus a 30-as évek végén (Noteszlapok). Szerinted mi köze egymáshoz politikának és eszménynek?

Itt járt nálunk is. Hozott könyvet, sok aszalt gyümölcsöt és kevesebb édességet.

Bár már nem hiszi, de azért írt neki, s kiragasztotta az ajtóra - kívülre: rajta a "feladó" pontos címe.

Mézeskalács helyett ezt sütöttük: csokis-mogyorós linzer.

Érdektelen. Abba kell hagyni, vagy mást kell csinálni.

***

Belülről - egy az ének közül. Kívülről - ő.

***

Megfelelni - kinek?

Hárítás vagy önvédelem?

Fojtogató ellentmondás .

***

Letette a telefont, érezte, hogy húzza a lábát a mocsár.
Egy mozdulatában is rémülten ráismert.

***

Nem érti, hogy nem látják.

***

Amott túl ott a tág világ. Vagy ott volt. Vagy csak a lehetőség volt. Vagy van.

Várakozás

Tegnap éreztem először, hogy itt a tél. Ideje volt téli színekre váltani. Várom a havat, a gyermek a Mikulást. Advent első vasárnapja előtt figyelmeztetett, hogy megvettem-e már az adventi zsákocskákba valót (24-szer 3 kocka csoki, egészen pontosan négy tábla Schogetten) - a zsákokat sok évvel ezelőtt kézzel varrtam, mindegyikre rá van hímezve egy-egy szám, itt lógnak a fejem fölött. A csokit este szabad kivenni - ez Nóra előjoga, régebben fölemeltük, ma már nem megy. Múlik az idő.

Ez a nappaliban van a kisasztalon - apa hozta valamikor Svájcból. A házikókban, fenyőfákban, toronyban szintén el van rejtve valami, ezt mindig reggel veszi ki a gyermek - szépen beosztja az alkalmakat, amikor örülni lehet. Eddig csak különböző hajgumikat talált, közölte, hogy nem mindegyikben van valami - nem nézte meg, csak ellenőrize: megrázta a dobozokat. Ma éjszaka mindegyikbe kerül meglepetés. Mézeskalácsot nem sütünk, de csokiba mártott mogyorós linzert a hétvégén igen.

:)))

Van, aki inkább a passzív rezisztenciát választja.

(Rákattintva nagyítható.)

Szerinted?

Nagy az ország, s neki csak a maga városa a világa. Mintha nem is az országba tartozna ez a város, ez annyira saját életét éli, és annyira szűkkörű. Olvasni kezdte az újságot, halkan, hogy ne zörögjön, és egy vidéki polgármester nevét találta meg, akit a főispán azonnali hatállyal felfüggesztett. Végigolvasta a vádpontokat. Valamennyi anyagi természetű dolog; a város kertgazdaságvételénél a polgármester szabálytalanul járt el... Az óvoda építkezésénél szintén szabálytalanul járt el... A polgármesteri lakás számára való telekvásárlásnál szabálytalanul járt el... A hatodik vádpont szerint a városi alkalmazottakat a saját háztartásában foglalkoztatta... Idegeneknek engedte át használatra a város tulajdonát képező autót... Egyes szerződéses városi vállalkozók járandóságainak kifizetésénél kevesebb illetéket vontak le, s így az államot károsodás érte... A város részére felhatalmazás nélkül vásárolt egy sokszorosító gépet... Szabálytalanságokat követett el a külföldi kölcsönök terhére történt építkezéseknél... És végre a legsúlyosabb vádpont, hogy a parcellázásoknál meg nem engedett anyagi előnyökhöz jutott...

Megdöbbenve olvasta újra s újra a vádpontokat. Egy sincs köztük olyan, ami náluk is elő ne fordult volna, és egy sincs, aminek bűnügyi következménye lehetne... Fel fogják menteni, gondolta magában. Hajsza.

Így fel lehetne függeszteni akármelyik polgármestert, mert ez mind bizonyíthatatlan vád... Pletyka...

Úgy érezte e pillanatban magát, mint a vad, aki még szabadon cserkel a mezőségben, de már valahol készítik a fegyvert reá.

Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne, s marcangolják egymást, és felfalják, akit lehet.

Itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahová nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs. (...) Itt minden képviselő társadalmi érdemei, kormányszolgálatai jutalmául kapja a képviselőséget. A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos. A rokoni kapcsolat a legbiztosabb ismérve a megbízhatóságnak. S minél kevésbé ért valaki magához a politikai tudományokhoz, annál megbízhatóbb. Itt szavazógépek kellenek."

Móricz 1930-ban írta a Rokonokat. Halad-e előre a világ, vagy csak körbejár?

Sütés-főzés

Nem nyerne díjat cukrászati kiállításon az alábbi torta, sebaj, nem is ezért mutatom. De nem véletlen az egyes szám: egy tepsi piskótából készült. Évente egyszer szoktam megcsinálni: egy november végi születésnapon esszük meg az egyiket, a másik megy a fagyasztóba, s szilveszterkor vesszük elő.

Orosz torta

Öt tojás fehérjét 30 dkg kristálycukorral kemény habbá verünk. Aztán belekeverjük az 5 tojás sárgáját, majd fokozatosan 5 evőkanál meleg vizet, 30 dkg lisztet, egy fél sütőport és egy evőkanál kakaót adunk hozzá. Kb. 30 perc alatt, közönséges tepsiben megsütjük a tésztát.

A töltelékhez fél liter tejben megfőzünk egy vaníliapudingot, s ha kihűlt, hozzákeverjük a vajkrémhez: 30 dkg vaj (mindig Rámát használok), 25 porcukor, egy vaníliacukor, 10 dkg őrölt dió.

A tésztát hosszában három csíkra vágjuk, majd a csíkokat széltében szintén háromra. A kilenc hosszú lapot meglocsol(hat)juk rummal, megkenjük a krémmel és feltekerjük. Végül kívül is bevonjuk, díszítjük.

Ez akkora adag, hogy a legnagyobb süteményestálamon sem fér el: a születésnapi torta 5, a szilveszteri 4 csíkból készül. A szilveszteri tojáshabbal van bevonva (két tojás fehérje kristálycukorral forró gőz fölött kemény habbá verve). Érdekes látvány szeleteléskor a függőleges krémcsík.

Hagymakrémleves

Mi felnőttek szeretjük a hagymalevest akkor is, ha nincs összeturmixolva, a gyermeknek sem így, sem úgy nem a kedvence. (Amelyikben szálasan marad a hagyma, egy kicsit másképp - szemes bors, babérlevél, köménymag - szoktam fűszerezni, abban nincs tejszín sem.)

Nos: fél kiló vöröshagymát, 5 nagy gerezd fokhagymát felszeletelek, olajon megpárolom, fehérborssal, őrölt szerecsendióval fűszerezem, lisztet szórok rá, majd felöntöm másfél deci fehérborral és húslevessel (vízzel és húsleveskockával). Kb. fél órát főzöm, majd összeturmixolom. Két dl tejszínt elkeverek két tojás sárgájával, a levesbe öntöm, és újra felforralom. Reszelt sajttal (és/vagy pirított zsemlekockával) tálalom.

Most pedig elmegyek színházba. A Szerinted?-del csak holnap késő este tudok jönni.

Érték?ítéletek

Egy intelligens, visszafogott fiatalember beszélt ma a rádióban a rezidensek szövetsége képviseletében. Magyarországon körülbelül ötezren vannak, nagyjából ugyanennyi az orvostanhallgató - nemsokára ők teszik ki az orvostársadalom jó részét. A rezidensek nélkül már ma is összeomlana az egészségügyi rendszer, orvoshiány van. Egy rezidens 95 ezer forintnyi fizetést visz haza - erre nem lehet családot alapítani, mondja. (Nem vigasz: egy egyetemet végzett középiskolai tanár 10 éves gyakorlat után sem kap többet. Mindkét esetben nettó összegről van szó.) Ez a fiatalember három helyen dolgozik átlagban heti 80 órát - valahogy meg kell élni, ekkora terhelés mellett azonban hamar kiég az ember, nincs idő regenerálódásra, aminek nem csak a fiatal orvos látja kárát...

Ilyesmiről hallottam a '99-ben végzett osztályom 10 éves érettségi találkozóján is.

S mennyit keresnek a politikusok? Milyen végzettséggel? Mennyi befektetett munkával? Mekkora felelősséggel? Ja, ők maguknak szavazzák meg a fizetésüket. (Meg a költségtérítésüket.) S hol állnak a társadalom bizalmi indexe szerint az orvosok (a tanárok)? És hol a politikusok?

Segítség!

"Hányszor nem kerülnek szóvá tételre..." (Mondandója tartalmában persze igaza van.)

Bizalom?

A miniszter nyílt levélben fordult a polgármesterhez, mert nem kapott választ több mint két hónappal ezelőtt írt levelére. A polgármester nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. A miniszter továbbra is bízik a problémák megnyugtató rendezésében.

Ez komoly?

***

„Továbbra is fenntartom azon korábbi álláspontomat, hogy ha a fenntartó elvonja az intézményvezető, illetve a nevelőtestület jogkörét, jogszabályt sért.”

És akkor mi van? Ezért nevez ki olyan embert, aki eltűri a jogkör elvonását. Teheti.

***

Apropó. Két éve annak, hogy néhányunkat egyesével elbeszélgetésre invitáltak a városházára. Már túl voltunk S.P. leváltásán, s azt kérdezte a polgármester, én mit tennék. Azt mondtam: visszahelyezném, mert kompromisszumkészebb, jobban megegyezésre törekvő ember, aki alkalmas igazgatónak, nincs másik az iskolában. Azt mondta, szerinte majd’ mindenki alkalmas erre egy tantestületben. Folytattam: találhat néhány kollégát, aki képes az intézményt irányítani, de kevésbé kompromisszumkész, van olyan is, aki kompromisszumkészebb, de nem képes irányítani. Micsoda naivitás volt: fel sem merült bennem, hogy a vezetési képesség ne lenne alapfeltétel. Sokat tanultam azóta. 'Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.'

***

Az elmúlt két évben írtunk, magam is írtam nyílt levelet: ez az eszköz maradt, a nyilvánosság. De hogy az ágazati miniszternek is csak ennyi eszköze legyen… Mert gyakorlatilag semmilyen jogköre nincs arra, hogy egy önkormányzati iskolában zajló eseményekbe beavatkozzon. Leírhatja, hogy mit diktálnak a jogszabályok. És bízhat, hogy ezeket betartják. A nyilvánosság ereje azonban a törvények betartatására csekély hatékonyságú eszköz.

***

- Tájékoztatást kért és kapott az iskolától 2007 őszén a közoktatási szakállamtitkár.
- Tájékoztatást kapott 2008 februárjában az igazgató és igazgatóhelyettes nélkül működő állapotról az OKM és az OH – megkapták a testületi ülés felvételét is, amikor B.É. ki nem nevezéséről döntöttek: a felvételen jól látszik a polgármester sajátos jogértelmezése az igazgatói megbízással kapcsolatban.
- Az OH-nak tudomása volt 2008 májusában K.L. ötéves-egyéves trükkös kinevezéséről.
- 2009 tavaszán az OH megkapta az elhíresült 23 pontot, amelyet az újabb igazgatói pályázat idején a képviselő-testület tagjainak írtunk. (Ennek következménye vizsgálat és pénzbüntetés volt.)
- 2009 nyarán levelet kapott az oktatási ombudsmann.
- 2009 nyarán folyamatosan tájékozódott a PDSz.
- 2009 őszén a tanári képesítés nélküli tanításról levelet kapott az OH.

Eredmény? A jelenben semmi. Törvénymódosítást nyújt be Tatai Tóth András és Winkfein Csaba. Másoknak, máskor segíthet.

Változás? Eddig 101 diák távozott az iskolából (30 a tanévkezdésig, a többiek szeptember óta), heten voltak kíváncsiak az 1. beiskolázási tájékoztatóra. Mit lehet még itt megnyugtatóan rendezni? Egy, a városba mélyen beágyazódott, szervesen fejlődött intézmény hever romokban. A szétdúlt játékvárat lehet visszaépíteni…

Bizalom

Nyaralásunk idején Tolcsván is megfordultunk, éppen borfesztivál volt - kóstoltunk, haza is hoztunk bort. Mondták, hogy postán is küldenek, adtak névjegyet. Mostanában újra eszünkbe jutott a finom tokaji. (Hogy a kocsmában is az volt. Nem vizezett lőre. Minőségi.) Leadtuk a rendelést e-mailben, írták, hogy majd beletesznek egy rózsaszín utalványt, vagy lehet átutalással fizetni. Másnap itt volt a csomag. Most átutaltam a pénzt.

Katalin

Az éjszaka esett, délelőtt még voltak tócsák. Ezek szerint karácsony kopogni fog...

Gyerekvilág

- Apuci, mi van a világűrön túl?
- Mai tudásunk szerint a világegyetem végtelen.
- Nem tudom elképzelni...
- Azt még nehezebb, hogy valahol vége van.
- Van egy kék világűr, egy rózsaszín, egy zöld... nem tudom elképzelni - mondja már szinte félálomban.

Az utóbbi időben többször visszahozta a tízóraira vitt gyümölcsjoghurtot, pedig nagyon szereti.
- ?
- Nem voltam éhes. Az almát megettem.
- Nem létezik. Kibírtad mostanáig?
Aztán kiderül: csúfolják, hogy fogyókúrázik. (Nem. Csak nem hízókúrázik.) Majd a többes számból egyes lesz.

Születésnapi ajándékot csomagolunk, meg van elégedve.
- A karácsonyi ajándékot is ilyen papírba csomagolod?
- Nem, ahhoz már megvettem az aranyszínűt a Rossmannban.
- De jó... (csend) Azt is te csomagolod?
- Nem, az angyalka.
- Persze... Nem is vetted észre, hogy elszóltad magad?
Hát nem. Ennek a mesének vége.

Szerinted?

"Tény, hogy bizonyos dolgokat, gesztusokat belém neveltek, ettől nem tudtam, nem is akartam megszabadulni. A formátlanságtól idegenkedem, a formák nagyon fontosak. Az elmúlt évtizedekben, mondjuk 1956 óta, de 1968 óta mindenképp, számomra az egyetlen kapaszkodót, a szó közvetlen és átvitt értelmében, az úgynevezett polgári erények jelentették, a civil öntudat megbízható formái. Ezek közül nem egyet bizonyára öntudatlanul vettem át a családomtól. Tehát, hogy adott helyzetben a viselkedésnek milyen optimális formái lehetségesek, az ember hová fújja az orrát és hová nem, hogyan öltözködjön, hogy ne tűnjön ki nagyon, de bizonyos esztétikai igénynek azért megfeleljen, vagy amikor asztalhoz ül, akkor miként terítsen meg magának, ne papírosról egye a parizert, ne nyúljon kézzel a tányérba, szalvétával törölje a száját, rendesen fogja a villát meg a kést - ezek olyan alapszabályok, amelyek az életnek valamifajta formát adnak, egyezményes rendbe szervezik, és erre a rendre nekem nagyon nagy szükségem volt, hogy ne pusztuljak el. Hogy ne pusztítsam el magam, ne pusztítsanak el, és még csinálni is tudjak valamit. Ennek az egész formavilágnak én nagyon jó hasznát vettem. Lehet, hogy mindez ma már mulatságos, nevetséges lett. Nem tudom."

(Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés Nádas Péterrel)


Ti hogy vagytok a formákkal? Tudatosan őrzitek vagy éppen tagadjátok? Milyen szerepet játszanak a formák az ember életében?

Kertész

"Ahol Auschwitz kezdődik, ott véget ér a logika. De előtérbe lép valami gondolkodásbeli kényszer, ami nagyon hasonlít a logikához, mert vezeti az embert, csak éppen nem a logika útján. Mármost én ezt a fonalat keresem, a meghasonlottságnak ezt a gondolatmenetét, ami a képtelenséget kényszerítő módon logikának tünteti fel..."

"A gyermeteg hiszékenyek közé tartozom, akik a rendszerváltáskor úgy képzelték, hogy az abnormális életviszonyok megszűntével egyszerre minden és mindenki normális lesz. Következésképp egyik meghökkenésből a másikba ájultam: hazugság, gyűlölet, rasszizmus, ostobaság úgy tört ki körülöttem, akár egy negyven éve érlelődő kelevény, amelyet a sebész kése végre felnyit."

"... nem arról van szó, hogy tetszem vagy nem tetszem, sokkal inkább arról, hogy művészféle embernek meddig lehet alkotó módon meghasonlásban élnie a környezetével... meddig hat ez akár inspirálóan is, és hol kezdődik a süketek párbeszédéből adódó frusztráció, ami már árt az egészségnek..."

"Nem hiszem, hogy posztmodern, kaotikus, terrorral és merényletekkel fűszerezett világunkban bárminek is különösebb, hát még hogy valamilyen kiemelkedő fontossága lenne. Úgy látszik, hogy nemcsak az ember, de a társadalmak sem boldogságra, hanem küzdelemre születnek. A kiűzött cél pedig a boldogság, de ez mindig csak a csábítás képe. Még mindig nem tudni, hogyan illeszthető össze az egyéni élet a társadalom céljaival, amelyekről alig tudunk valamit. Még mindig nem tudni, mi mozgat bennünket, és hogy - tulajdonképpen - miért is élünk, a vegetatív automatizmuson túl."

"A legnagyobb öröm itt e földön mégiscsak az írás volt, a nyelv, Ady, Babits, Krúdy, Szomory és megannyi jó magyar költő és író gyönyörű nyelve."

Hogy mit idézek, természetesen önkényes. Azt, ami engem megszólít, mert ráismerek: valami ilyesmit gondolok én is - ha más is az élethelyzet.

Felszálló köd

Tegnap a konyhablakból

(Fotó: Rafael Balázs)

Szomorúság és megvetés

Már délben itthon voltam, s nekiálltam a gyermeknek palacsintát sütni - ez volt az óhaja (novembertől hetente csak kétszer ebédel az iskolában). Közben arra gondoltam, micsoda nyugalom: hétköznap sütni-főzni, ráadásul ilyen időigényeset, utoljára akkor volt módom, amikor gyesen voltam.

Bekapcsoltam a rádiót, a Gályanapló felolvasásának 7. részénél tartott maga Kertész és Gábor Miklós ('92-es felvétel) - épp most fejeztem be a K. dossziét, ez fog következni -, napok óta ebben a gondolatkörben (is) mozgok... Tizennégy és fél évesen "megértettem a számomra adott világegyetem egyszerű titkát: bárhol, bármikor agyonlőhető vagyok". Meditatív időszakomat élem: összegzek, rendszerezek, nincs vasárnap gyomoridegességem, hogy másnap be kell mennem az iskolába. Valószínűleg maximalista vagyok, most érzem, hogy micsoda energiákat emészt a felelősség, az igényesség, ha tanár a munkáját tisztességesen akarja végezni, napi hány óra a munkaideje a megtartott óráin kívül annak, aki nem csak úgy bejár egy iskolába. A hiányából érzem a teher súlyát. Jó, hogy nem vagyok ott - még egy tavalyihoz hasonló évet nem bírtam volna ki egészségkárosodás nélkül.

Elolvastam a "gyerekek" összegzését az istvános elvándorlási hullám kiváltó okairól - mert ők megcsinálták azt, amivel az iskolavezetés nem akart szembesülni. Nézem a hivatalos honlapon a fantasztikus fogalmazási készségről tanúskodó beiskolázási tájékoztatót: az elmúlt években befektetett munka tavaly beérett eredményeihez a jelenlegi vezetésnek és a mai tantestület nagyobbik részének semmi köze, a következő évek eredményeiben pedig láthatóan nem bízott az a (pillanatnyilag) 100 család, amelyik gimnazista gyerekét elvitte az Istvánból. (Az én osztályom sokáig kivárt: a tanév végén csak hárman mentek el - az őszi szünet óta tizenketten.) S a jövő? Az első beiskolázási tájékoztatón (eddig sosem volt kettő) 10 érdeklődő sem volt - a felvehető gyerekek száma 60. Pedig tavaly az igazgató azt mondta: nincs konkurenciánk. Ráadásul azóta a gimnázium sikeresen szerepelt az elit iskolai programra kiírt pályázaton. Hát igen: a műtét sikerült, a beteg haldoklik.

"Úgy éltem, mintha bármely napon véget érhetne a rendszer - s ebben egyébként biztos is voltam, mert az élet csak átmenetileg tűri a saját tagadását -, csak éppen nem lehettem biztos afelől, hogy ezt én magam is megélhetem..." (Kertész Imre: K. dosszié)

Mélységes szomorúságot érzek. És megvetést.

Szerinted?

"A rendszerető, pedáns ember hajlamos megfeledkezni róla, vagy esetleg soha el sem jut a felismerésre, hogy a világ természetes állapota a zűrzavar, a káosz, és amit ő rendnek vél, az látszat, érzéki csalódás, önáltatás vagy gyermeteg kísérlet az uralkodó felfordulás elkendőzésére. Ez a fogyatkozása olyan erős, hogy úgy képzeli, egészen az utolsó pillanatig, szíve végső dobbanásáig a helyén lesz majd körülötte, benne minden, és mindenek után gondosan kitakarított, átszellőztetett szobában, frissen vetett ágyban, patyolattiszta hálóingben, megfürödve, megborotválkozva és szeretteitől körülvéve hal meg."

(Oravecz Imre: Ondrok gödre)

Ti hogy gondoljátok: a rend-e a látszat, és a zűrzavar-e a természetes? Vagy esetleg éppen fordítva? Más szinten úgy is kérdezhetem: mennyire van a kezünkben az életünk?

Írás

Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nagyon nagy szegénységben éltek. Mégis mindig azon tűnődtek, hogy őnekik miért nem lehet gyerekük.

Volt viszont egy csodálatos almafájuk. Egy szép őszi napon kiment az asszony a kertbe. Amint az almafa mellé ért, egyszer csak lepottyant arról három alma. (Így szólt a mese eleje.) Felveszi az egyiket, megeszi, aztán a másikat és a harmadikat. Bemegy a házba, elújságolja a szegény embernek, hogy mi történt. Másnap elmegy a szegény asszony a fonóba, ott is elmesélte, csodálkoztak, hogy lehet ez, hogy pont akkor esett le az a három alma. Kilenc hónap múlva gyönyörű gyermekei születtek a szegény asszonynak: egyik vörös, másik szőke, harmadik barna.

Mikor már felnőttek és megöregedtek, meghaltak. Itt a vége, fuss el véle.

A beszélő növények országában jártam

Én sosemvoltországi törpe manócska vagyok. Málnabogár a nevem, mert szeretem a málnát és a bogarat egyaránt. A szüleim is törpék, törpe mama és törpe apa, és mindig kását adnak.

Elindultam egyszer vándorolni, mert nem akartam örökre kását enni. Ahogy mentem, mendegéltem, találtam egy almát. Bele akartam harapni, de elkezdett az alma könyörögni, hogy hagyjam meg az életét. Meg is hagytam az életét, és mentem tovább. Elálmosodtam, és lefeküdtem aludni egy tó partjára. Amint ott aludtam, valami felemelt, és soha többé nem láttam a napot, mert attól a perctől a gyökerek országába tartoztam.

A gyökerek nagyon sokat beszéltek hozzám. Az a két év, amit ott töltöttem, nagyon jó volt. Máskor is elmegyek szerencsét próbálni.


Hamupipőke és a kis földönkívüli

Amikor Hamupipőke elhagyta az üvegcipőjét, egy kis földönkívüli talált rá az erdő közepén. Nagyon megörült neki és hazavitte.

Hamupipőke szőrén-szálán (:)) kereste másnap az eltűnt cipőt, de nem találta. Egyszer csak találkozott a kis földönkívülivel. Megkérdezte tőle:
- Nem láttál egy szép üvegcipőt?
Azt mondta a kis földönkívüli:
- De láttam, ott van a kuckómban.
Erre megörült Hamupipőke, odarohant és fölvette a lábára. A kis földönkívüli is örült, hogy örömet szerzett Hamupipőkének.

Megköszönte Hamupipőke a kis földönkívülinek, hogy megtalálta és gondját viselte a cipőnek. Még máig is élnek, ha meg nem haltak.


A bátor kis kövikígyó

Volt egyszer egy kis kövikígyó, ez a kövikígyó nagyon bátor volt.

Elindult egyszer vándorútra a kis kövikígyó. Találkozott egy medvével. Mondja a medvének a kis kígyó:
- Hát te hova mégy medvekoma?
Azt mondja a medve:
- Ne beszélj úgy velem, mintha a komád volnék!
- Tudod-e, hogy én nagyon bátor vagyok? - kérdezte a kis kövikígyó.
- Most már tudom - mondta a medve.
A beszélgetésből veszekedés lett, mert mind a kettő azt mondta, hogy ő az okosabb, persze egyiküknek sem volt igaza.

Itt a vége, fuss el véle, Szent Péter elébe.

Ezek a gyermek történetei az utóbbi hetekből: vagy a mese kezdete, vagy a cím volt adott. Kezdi megszokni, hogy bekezdésekre tagoljon - a párbeszéd jelölése nehezebben megy, olykor rendetlenül használja az ékezeteket, nem figyel a helyesírásra. Egy mesét kijavítva újra leírt: ha van türelme, nagyon szép. Ha vannak is benne bakugrások, a fantáziájával, a nyelvi fordulatok használatával elégedett vagyok.

Berlin(i fal)

Nem jártam Berlinben, nem láttam a falat, s most, 20 évvel a lebontása után jutott el a tudatomig, hogy ez nem egyszerűen kettészelte a várost, nem csak Kelet-Berlin felé emelkedett: Nyugat-Berlin körbe volt kerítve, hisz tőle a másik három égtáj irányába is NDK-területek feküdtek. Evidens, de rám most a megvilágosodás erejével hatott a Népszabadság-grafika . Először csak az volt gyanús a szövegben, hogy 160 km hosszú, aztán az, hogy vidéken a (3,75 m magas) betonfalat (3 méteres, sűrű szövésű) drótkerítés helyettesítette. Csak másodjára fogtam fel a térképen körben kirajzolódó határt.

A megvalósult, majd 30 évig létező abszurditás, ami egy idő után nem (?) látszik abszurditásnak, amit adottnak tekintenek, amihez alkalmazkodnak... S nem kellene 3. személyt használnom.

Kertész Imre K. dossziéját olvasom - nem először, lassan. "A 1989-es fordulat nem a Kádár-rendszerből következett, hanem "kívülről" érkezett, valahonnan messziről, ahol az igazi történelem zajlik. Megint alkalmazkodni kellett az új helyzethez, mint annyiszor, s ez sürgősebb volt annál, semhogy visszatekintsünk, honnan is érkeztünk. Azt hitték, a Kádár-rendszer sarát le lehet vakarni a cipőjükről. Nem lehet, és a kurta emlékezetből mindenféle frusztrációk származnak. A nacionalizmusban tükröződő félelem és öngyűlölet csak az egyik; az iránytalanság vagy a Kádár-rendszer iránti nosztalgia a másik."

' S kicsapták a nemzetből, mint visszaeső bajkeverőt.'

Tanulás

Azt mondta, hogy benne nem bízik meg.
Összerándult a gyomra, valami gomolygott, valami tiltakozásféle, de nem mert szólni, nem is tudta volna szavakba önteni.
Észrevette, hogy rombolt?

A gyermek hétfőn úszóversenyen volt. Maga jelentkezett - ez nem jellemző, nincs benne nagy szereplési vágy és versenyláz. Hatévesen megtanult ugyan úszni, de nem jár edzésre, nem hiszem, hogy gyors lenne. Váltóban harmadikok lettek. Ő az eredménynek örült, én a bátorságnak.

Két hónap alatt megtanulta az összes cirill betűt, írni biztosabban tudja, mint a nyomtatott szavakat kiolvasni. A я és a ю nehéz ügy, diktálás után gyakran írja így: яa - zavarja, hogy két hang, de egy betű. Ma úgy aludt el, hogy mondókákat ismételgetett:

Шапка да шуба,
вот и вecь Мишутка.

Щи да кашa,
пищa нaшa.

Kertész-interjú

"Ich bin ein Produkt der europäischen Kultur, ein Décadent, wenn Sie so wollen, ein Entwurzelter, stempeln Sie mich nicht zum Ungarn. Es reicht, dass Ihre Landsleute mich zum Juden gemacht haben. Rassische, nationale Zugehörigkeiten gelten nicht für mich. Und um auf Ihre reiche ungarische Literaturlandschaft zu kommen, ich werde Ihnen etwas verraten: Während all der sozialistischen Jahre habe ich kein einziges der staatlich genehmigten ungarischen Bücher gelesen. Mein Geschmack hat das einfach nicht gefressen. Immer, wenn ich es versucht habe, kippte mein Magen um." (Die Welt)

"Én az európai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz. Elég az, hogy engem az Ön honfitársai zsidóvá tettek. A faji és a nemzeti hovatartozás számomra nem érvényes. És hogy rátérjek az Ön által említett gazdag magyar irodalmi örökségre, elárulnék Önnek valamit: a szocializmus évei alatt egyetlen államilag engedélyezett könyvet se olvastam el. Az én ízlésemnek ez nem felelt meg. Ha ezzel időnként meg is próbálkoztam, mindig kifordult a gyomrom." (Népszabadság)

Sértődött - bizonyára, oka is van rá. Több mindenben azonban igaza van - sajnos. Lekezelő vagy igazságtalan is - igen, azt gondolom. De végső soron: a mű számít. Nem az interjúi jelölik ki a helyét. Az, hogy nem olvasott ezek szerint Pilinszkyt, Nagy Lászlót, Örkényt, Mészölyt... - megdöbbent. Nálunk mind itt vannak a polcokon. Kertész jóval később került oda. De erről nem az említettek tehetnek. Mert az ő esetükben is a mű számít (ráadásul még tisztességesek is).

(Az idézett fordításrészlet 4. mondata nem egészen ezt jelenti szerintem.)

Update 11.11.
Elolvastam a "Die Welt"-ben az interjúhoz fűzött kommenteket - tanulságos. Amit ezek alapján következtetésként leszűrtem a magam számára :
- a helyzet Berlinben (Németországban) sem olyan rózsás, mint az interjúból kiolvasható, Kertész idealizál;
- megszólal ott néhány magyar is - a Kertész által felrótt hibáinkhoz én hozzásorolom a gőgöt is;
- igazat adok annak, aki azt mondja nekünk, magyaroknak, hogy "Kertész scheint recht zu haben, bei Euch ist noch einiges aufzuarbeiten...wir schreiben das Jahr 2009!".

Szerinted?

A következő részlet Oravecz Imre Ondrok gödre c. regényéből való. Árvai István (sokgyermekes, törekvő, módosabb parasztcsalád sarja) feleségével és két kicsi gyerekével Amerikába indul. A századfordulón vagyunk.

„- Ez a törvény, a mi törvényünk. Az ember maradjon ott, ahol született, nevelkedett, ahol felnőtt, ahová a Jóisten tette. Ahol otthon van, ahol ismerik, és ő is ismer mindenkit, mindent. Földet, időjárást, határt, hegyet, völgyet, erdőt, utat, vizet, madarat, bogarat, növényt, még a leghaszontalanabb útszéli gazt is. Ne menjen máshová, ne izgágáskodjon, ne kódorogjon, csámborogjon. Maradjon a seggén, üljön meg, keresse, találja meg a boldogulását ott, ahol az apja, nagyapja, annak a nagyapja, meg a többiek. Csinálja azt, amit az ősei, ami bevált. Ne fogjon másba, ne akarjon mást, aztán főként nem máshol, pláne nem külföldön. Ha rajtam múlt volna, soha ki nem mozdultam volna Szajláról, még a szomszéd faluba se mentem volna át soha. Minek? Felesleges. Mi keresni valóm van ott nekem? Semmi. Kijeim azok nekem? Senkijeim. De ezt az ember fiatalon nem tudja, aztán elkívánkozik innen, meg mászkál. Én is csak őszülő fejjel értettem meg, pedig itt minden megvan, csak meg kell érte dolgozni.
- Szerintem nincs meg minden Szajlán - védekezett kissé erőtlenül István. - Vagy mondjuk inkább úgy, hogy én még nem tartok ott, ahol kend.
- Azért hallgass rám, az öregebbre, a tapasztaltabbra, amíg nem késő, amíg itthon vagytok. Mert aztán késő lesz, aztán szívhatod a fogad.
- Mindenki a maga útját járja, apám.
- De nekünk egy az utunk.
- Most egy darabig nem, megint nem.”


Ti hogy gondoljátok: menni vagy maradni? Egyáltalán: gondoltatok-e már rá? Ha igen, egy időre vagy örökre? Miért?

Nosztalgiaféle

Mangalicazsírt vettünk a piacon, ezzel kenem meg a pirítóst, lilahagymát eszem hozzá vacsorára (bár gyerekkoromban fokhagymával dörzsöltük be). Hétközben emlegettem a nagyanyámféle túrós lepényt, tegnap megsütöttem - nem a kapros változatot, azt a gyermek nem szereti. Két-három hete elkészült az első adag birsalmasajt (4 kg massza még a mélyhűtőben várja, hogy ez elfogyjon). Gyerekkori ízek, nosztalgia...

Most mandula és mogyoró van benne.

Visszahozhatatlan, de belülről ismert világ felidézésének kedvéért egész délután az Ondrok gödrét olvastam, itt-ott felütve, továbblapozva - nem régi, nagy élmény a könyv, különösen ajánlom M.R.-nak, ha véletlenül idetévedne. Most pedig, miközben írok, Szvorák Katalint hallgatom.

S eszembe jut a népi-urbánus ellentét, a máig ható. Hogy hol vagyok én... Hogy mennyivel összetettebb a világ, mint az árokpart két oldaláról láttatják.

"Hervad már ligetünk..."

Október 27-én.

November 1-jén.

November 7-én.

(Fotó: Rafael Balázs)

Ceterum censeo...

Tavaly valamiért az Istvánnak(?) nem volt fontos, hogy beiskolázási tájékoztatóját megjelentesse a 24 Óra továbbtanulást segítő mellékletében. Az idén megtette. Két osztály indul a hat évfolyamos képzési formában, az egyikben "kiemelt szinten fogjuk oktatni a matematika és fizika tárgyakat - az elit iskolai program keretében", "a másik osztályban valamennyi tárgyat általános tanterv szerint oktatunk majd".

De hogy kik, azt még a majdani érintettek sem tudják, hisz az iskola jogutód nélkül megszűnik - mint azt egy önkormányzati képviselő szíves pontosításából tudhatja a nyilvánosság: "Nem az István és a Bottyán összevonása, tantestület és diákság ömlesztése az út. Uj alapítású Szt.Imre gimnázium fog indulnni 2010 szeptemberében. Alkalmas pedagógusokkal, elit követelményekkel, a régi Bencés Gimnázium épületében , amelyet már a Város építtetettt át, ujítatott fel. Saját városi pénzt jelentős mértékben áldozott erre."

Higgyük el, hogy elit iskola lesz, akkor is, ha még határozat a két intézmény megszüntetéséről s helyettük egy új létrehozásáról nincs, csak az elvi döntés született meg (van tapasztalatunk arról, hogyan érnek az elvi döntések testületi határozatokká), akkor is, ha nem egészen fedi a valóságot, hogy a bencések régi épületét a város építtette át és újíttatta fel („Befejeződött az esztergomi Bottyán János Műszaki Szakközépiskola épületének rekonstrukciója. A munkálatok finanszírozása a fenntartó Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat által nyert címzett állami támogatásból és Esztergom Város Önkormányzatának 200 millió forintos (önrész) hozzájárulásából valósult meg. A közel 900 millió forint összértékű munkát – közbeszerzési eljárás során – hazánk egyik nagy múltú kőfaragó, kőszobrász vállalkozása, a több mint 60 éve működő, teljes egészében magyar tulajdonú Reneszánsz Kőfaragó Zrt. nyerte el.”) Elhihetjük, hiszen határozat lesz, épület van. Mi más kellene még?

A Bottyán egyetlen 9. osztályt indít: egyéves nyelvi előkészítés után informatika szakcsoportos oktatás lesz a profilja. "Esztergom Város Önkormányzatának Képviselő-testülete úgy határozott, hogy a 2010. tanévtől az iskola neve: SZENT IMRE GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA, tehát a jelentkezés ebbe az intézménybe történik." (Az idézett mondat a hirdetésben feltűnően ki van emelve.)

Valóban: a neve ez lehet, határozatot erről lehet hozni. Az elitség a határozatok és a határozatokat hozók fölött áll. Ceterum censeo Stephanum Gymnasium esse delendum. (Érzik, akik az exodus mellett döntenek.)